A Kangerlussuaq-gleccsernek az 1930-as években történt drámai összeomlásáról akkori légi és szárazföldi felvételek alapján volt tudomásuk a kutatóknak, ezek a korabeli felvételek az előtt, illetve az után készültek, hogy a gleccser nyelve "kiszabadította magát" a tenger alatti hegygerinc alól, amely addig a helyére "szögezte", és amely miatt a Kangerlussuaq stabilabb volt számos grönlandi gleccserhez képest -olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
    
"Összeomlásáról a régi fényképek alapján értesültünk" - mondta Flor Vermassen, a dán és grönlandi geológiai térképészeti intézet kutatója.  "Ezek a fotók egyeztek azzal, amit az üledékek vizsgálatakor találtunk" - tette hozzá Vermassen, aki az amerikai geofizikai egyesület (ANU) folyóiratában a Kangerlussuaq összeomlásáról közzétett tanulmány vezetőszerzője.
    
A történelmi légi és szárazföldi felvételeket dán-és brit expedíciók készítették, amelyek 1930 és 1935 között jártak Grönland keleti partvidékén. A fotók mutatják a gleccser drámai mértékű zsugorodását a levegőnek és tengervíznek az 1920-as években végbement, jól dokumentált felmelegedése után - magyarázta a kutató.
    
Vermassen és kollégái a gleccsernél lévő tengeri talapzat üledékét vizsgálták, hogy megerősítsék a Kangerlussuaq összeomlásának időpontját és a tengervíz hőmérsékletének változását.
    
Kémiai és fizikai bizonyítékokat találtak, amelyek megerősítették a felmelegedést.
    
A kutatók szerint a Kangerlussuaq összeomlása nemcsak azért szembeötlő a többi grönlandi gleccserhez képest, mert túl korán történt, hanem azért is, mert túl későn. Az 1990-as évet tartják a kutatók a grönlandi gleccserek visszahúzódása kezdetének. A tenger alatti hegylánchoz való szögeződése miatt  a Kangerlussuaq éveken keresztül stabilabb maradt - írták.
    
"Ritkán lehet kimutatni ilyen jelentős jelenséget a műholdak előtti időszakból. A Kangerlussuaq összeomlása illeszkedik a jégtakaró általános csökkenéséhez a 20. században - mondta Vermassen.