Új elemzések A sikoly című festmény égboltjáról

Edvard Munch A sikoly című festménye mindenki számára ismerős. A festő művészien és hatásosan ábrázol egy nem mindennapi és korántsem nyugodt reakciót. Az alak mögötti felhőzetről azonban most új feltételezések születtek.

 

Ha ránézünk A sikoly című festményre, egyből a kicsit sem hétköznapi és igen feltűnő sikoltozó alakot látjuk meg, és mivel ő az alkotás lényege, őt kezdjük el elemezni.

A festmény Edvard Munch norvég expresszionista festő leghíresebb alkotása, amely 1893-ban készült. A narancsszínű, vöröses égbolt előtt álló alak halálfélelmet kifejező, sikoltó arca mindenki számára ismerős.

Munch naplójában rátaláltak a híressé vált festmény készítésének előzményeire. A művész ezt írta: „Egy este épp egy gyalogúton sétáltam… megálltam és elnéztem a fjord fölött, – a Nap éppen lemenőben volt, amikor az ég vérvörössé változott. Úgy éreztem, hogy egy sikoly préselődik ki a tájból és úgy tűnt számomra, mintha hallanám a sikoltást. Megfestettem a képet és a vérvörös felhőket. A színek szinte sikoltottak. Ez vált A sikollyá.”



Eddig leginkább a furcsa alakkal foglalkozott mindenki, érdekes azonban megfigyelni Munch által is említett vörös felhőzetet is. Floridában dolgozó meteorológusok nemrégiben nagyobb figyelmet fordítottak az égboltnak.

Eddig ugyanis arról szóltak az elemzések, – amelyeket 2004-ben amerikai csillagászok dolgoztak ki - hogy a Munch által lefestett égbolt színe a Karakatoa vulkán 1883-as kitörésének eredménye, azonban ezt több ellenérv is cáfolja. Leginkább az, hogy Munch azt állította, hogy ez egy egyszeri látvány volt, és nem is érzékelte sok ember. Kutatók és meteorológusok viszont ezzel szemben azt mondják, hogy ha a vulkán kitörésének eredménye egy ilyen égbolt, akkor az nem lehet egyszeri, ráadásul a vulkán kitörése inkább sűrű ködöt okozott volna, nem ezt a szép szín kavalkádot.

Egy friss, Bécsben bemutatott tanulmány szerint A különleges vöröses égbolt oka a poláris sztratoszférikus felhők megjelenése.

A Föld légkörének legalsó rétege, a troposzféra. Itt képződik a legtöbb időjárási jelenség. E réteg felett, a földfelszíntől 20-30 kilométernyire alakulhatnak ki, főleg téli időszakban poláris sztratoszférikus felhők, de ezek igen ritkán láthatók.

Helene Muri, az oslói egyetem tanára szerint nem mindennapi körülmények szükségesek egy efféle jelenség kialakulásához. A kutató az Európai Unió földtani konferenciáján a következőket nyilatkozta: "Nagyon hidegre, -80-85 Celsius-fokra és nedvességre van szükség, viszont a sztratoszférában az átlagos hőmérséklet -60 Celsius-fok. Ha mégis bekövetkezik a nagyobb hideg, akkor apró jégkristályok képződnek, és ezek tükröződnek a lenyugvó nap sugaraiban.”

Az intenzív színek ráadásul hullámokat is formáznak, ezek pedig kizárólag alkonyat után egy bizonyos és rövid időpontban láthatók.

Ez tehát egy újabb elmélet A sikoly című festmény hátterében lévő égbolt színére. Persze a pszichológusok is mást állítanak, szerintük egy belső fordulat vezette Munchot az alkotás megfestésére, de persze ők lelki okokat vizsgálnak.

Először egyébként ilyen poláris sztratoszférikus felhőket 1870-ben véltek látni, nemrégiben pedig 2014-ben Oslóban láthattak hasonlót a szerencsések. Éppen ez a látvány vezetett a friss Sikollyal kapcsolatos elemzéshez.




 
Forrás: MTI