Mi a célja a milliárdosainknak?

Három hazai milliárdost mutatunk be, akiknek életpályája egyet jelenthetne a mesékkel vagy Hollywoodi filmekkel. A bökkenő az, hogy mindez valóság.

Csányi Sándor

A Sándor név egyet jelent a hazai gazdasági elittel. Első Sándorunk a rendszerváltás előtt a Pénzügyminisztériumban tevékenykedett, majd miután sikerült elhelyezkednie a bankszektorban, 1992-ben kinevezték az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának. A vállalat privatizációja után sikerült megtartania a posztját, mi több, kiváló üzleti érzékét latba vetve, tulajdonrészt szerzett az OTP-ben: emberünk tehát a privatizáció egyik legnagyobb győztese.

Később a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara valamint a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöki posztját is betöltötte.

Jelenleg több, hús és tejiparban, borászatban, az ingatlanpiacon és a telekommunikációban is érdekelt vállalatot működtet. 2005-ben megvásárolta a Demján Sándor által vezetett TriGránit huszonöt százalékos tulajdonjogát, vagyis a két gazdasági kiválóság egymásra talált.

Nem csoda, ha az ezer sebből vérző magyar futball is felfigyelt a kimagasló üzleti képességeire: az MLSZ egyhangúlag személyét választotta meg a szervezet új elnökének. Csányi a döntést köszöntő beszédében megtiszteltetésnek nevezte, ám hangsúlyozta, hogy élete legnehezebb feladata előtt áll.

„Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom oldani, de mindent megteszek azért, hogy sikeres legyek. Azt ígérem, hogy az elkövetkezendő időszakban időm legnagyobb részét a labdarúgásnak fogom szentelni."

Reméljük, hogy Csányi vezetésével a magyar válogatott egy jelentős tornán is labdába rúghat, mivel ha nem is feltétlenül a pénz - hiszen az a sajátja - de a megfelelő szakmai vezetés már biztosított ehhez.

Demján Sándor


Demján Sándor, a TriGránit cégcsoport feje 2009-ben megelőzte nagy „riválisát”, Csányi Sándort a legtehetősebb itthoni magyarok listáján: vagyona becslések szerint meghaladja a háromszáz milliárd forintot. Demján úr nem véletlenül hazánk legsikeresebb üzletembere, 2006-ban a vagyona „csupán” nyolcvan milliárd forintot tett ki, vagyis három esztendő alatt megnégyszerezte pénztárcája vastagságát.

Demján úr legutóbb akkor hallatott magáról, amikor tavaly novemberben felvetette a teljes mértékben magyar kézen lévő Coop-hálózat fejlesztését. Elgondolása szerint a Coop keretein belül indokolt lenne hipermarketeket létrehozni. Az ötlet erősítené a magyar üzletláncok megbecsültségét, valamint a hazai vállalkozói körön túl a lakosság is hasznát látná a megvalósulásnak.

A TriGránit elnöke jelenleg Ukrajna felé kacsingat. Január folyamán Kijev mellett találkozott Dmitrij Firtassal, akivel egy új kereskedelmi központ felépítéséről tárgyalt, ám információink szerint a fejlesztés nem közös beruházásban valósulna meg.

(Firtasnak éveken keresztül a magyar EMFESZ tulajdonosa volt. Azonban bizonyos hírek szerint Szemjon Moguljeviccsel, az orosz alvilág hírhedt vezérével is voltak kapcsolatai.)

Annyi azonban elvitathatatlan, hogy Demján Sándor neve garanciát jelent a hazai gazdaság számára: nélküle nem lett volna Skála Áruházlánc, Magyar Hitelbank, valamint TriGránit Fejlesztési Rt.. Remélni szeretnénk, hogy Demján ismét egy magyar gazdaság szempontjából jelentős projecken dolgozik, ahogyan ezt eddig is tette.

Matyi Dezső


Ha nem ismerős Matyi Dezső neve, akkor mondunk mást: Alexandra könyváruház. Ha még így sem ugrana be az összefüggés, akkor vagy nem járt még az olvasó az imént említett könyváruház-lánc valamelyik boltjában, vagy nem érdeklődik a sikertörténetek iránt. Hiszen Matyi neve egyenlő a megvalósult népmesékkel.

Matyi a rendszerváltás évében utcai könyvárusítással foglalkozott, vagyis ázott-fázott, miközben remek és kevésbé remek művekkel látta el az utca emberét. Persze a rendszerváltás neki is meghozta a szerencséjét. Saját betéti társaságát megalapítva az utcát felcserélte egy kis könyvesbolttal, amely a Seneca névre hallgatott: később Pécsen, Mohácson és Szigetváron is könyvesboltokat hozott létre.

Az igazi áttörést a bevásárlóközpontok megnyitása jelentette számára, mivel neki jutott az a megtiszteltetés, hogy üzlethelyiségeket nyithatott bennük. Jelenleg könyvesboltjai láncként működnek -lánya után elnevezve - Alexandra névre hallgatnak.

Matyi 2005-ben mindezt megfejelte az Európa Könyvkiadó megvásárlásával, így lényegében eldöntheti, hogy melyik mű érdemes a kiadásra. ( Hogy a szerzői jogok esetleges megvásárlását ne is említsük.)

Van mit tanulni e három üzletembertől...

A pénznek nincs szaga, csak annak, akinek nincsen pénze
A közgazdászok között már a 17. század óta vita folyik arról, hogy a pénzmennyiség állami szabályozása milyen célokat kell hogy szolgáljon. Sokan, például a keynesianizmus hívei úgy vélik, hogy a gazdasági válságok mélysége a pénzkínálat növelésével – az aggregált kereslet mesterséges megnövelése révén – csökkenthető. Hasonlóan gondolkodnak a monetaristák is, de ők inkább a pénzkínálat egyenletes növelését javasolják, mivel nem hisznek abban, hogy a politikai érdekek szerinti szabályozás valóban az egyensúlyt szolgálná, másrészt pedig úgy gondolják, hogy a szabálytalan beavatkozások hatása kiszámíthatatlan. Számos modern irányzat viszont úgy véli, hogy a pénzmennyiség szabályozásának – különösen, ha az valamilyen előre rögzített szabály szerint történik – valójában semmiféle hatása nincs a gazdaság alakulására, mert a gazdaság szereplői a szabályt beépítik döntéseikbe és várakozásaikba.