Az elmúlt néhány nap eseményei után teljes magabiztossággal kijelenthetjük: a médiatörvény ma itt, Magyarországon nem csupán egy törvény, hanem legalább egy szimbólum, s így a körülötte kialakult helyzet leginkább egy szövevényes társadalmi-politikai jelenség.


Rövidül a póráz


Az ORTT-t köztudottan politikai szálak rángatták, mégis az összetétele sokkal kiegyensúlyozottabb volt. A tagok felét az ellenzéki pártok jelölhették, az elnököt pedig a köztársasági elnök és a miniszterelnök együttesen jelöli ki. Még akkor is, ha ez nem igazán változtatott a végeredményen, legalább pórázon voltak tartva.

Ezzel szemben a kétharmadhoz igazodó NMHH, és a rendeleti joggal megerősített elnöke által a kormány szinte kendőzetlenül hajtja saját uralma alá a médiát.



Szakemberek vagy politikusok?


Nem lenne akkora gond az új médiatörvényben, hogy ún. gumiszabályokat tartalmaz, ha a médiát felügyelő testületben igazi szakemberek lennének. Ha a döntések szakmai szempontokat szem előtt tartva születnének, nem lenne porbléma a jogértelmezés az egyedi esetekben sem.

Sajnos azonban politikusok ülnek az NMHH-ban. Vagy mondjuk inkább erősen lojális szakembereknek őket. Ennek következtében a felügyeleti szerv minden egyes döntésében a kormány álláspontja jelenik majd meg, magyarul a jelen helyzet önkényes értelmezésre ad lehetőséget.

A félelem markában


Pontosan ez a bizonytalansági tényező az, mely a szakma számára a legnagyobb aggodalomra ad okot. Az gumiszabályok önkényes értelmezése következtében nehéz előre belátni, hogy leírt vagy kimondott szavaink mennyire találják szíven a mi Annamáriánkat, vagy aki őt csóválja.

És mivel egyik médium sem akarja, hogy a tetemes összegekben meghatározott büntetések ellehetetlenítsék a további működésüket, inkább az öncenzúrát választják, ami által valóban csorbulhat a szólásszabadság.

Mégsem kell azonban pánikba esni, hiszen aki igazán ért a szakmához, úgyis megoldja, hogy közvetítse gondolatait, még ha sokkal nehezebb is.



Mi fér be Annamáriának?


Megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyire szerencsés tartalmilag szabályozni a médiát. Az amerikai modell igyekszik a lehető legtágabban értelmezni a korlátokat: csak közvetlen veszély okozása vagy pornográfia esetén tartja egyértelműen szükségesnek a szabályozást.

A tartalmi szabályozás valóban lehetne hasznos is, ha helyesen alkalmazná a testület. Értsd: ha nem az alomrádiónak számító Tilost pécézné ki magának, amiért késődélután leadott egy Ice-T számot, hanem mondjuk nekimenne Magyarország legnézettebb tévécsatornájának, ami főműsoridőben nyomja a Való Világot.

Álmaimban Amerika…


Visszatérve az amerikai modellre: külön megfogalmazza a közügyek vitathatóságának szabadságát. Ennek értelmében közügyek esetében a kormány bírálóit még akkor sem szabad elhallgattatni, ha magánjogi sérelem történik.

Igen, az Amerika. Ott lehetséges újságírók számára, hogy elnököket buktassanak meg az igazság megírásával.