Czikó Benjáminnal, a Fóti Gyermekváros igazgatójával beszélgettünk az árvák karácsonyáról.

Hogy telik a karácsony a gyermekközpontban?

Karácsonyi áhitat
Nem maradhat senki árván,hol van emlék, van remény.Fagyott könnyek gyertyaszálán,láng – szívet lobbant a fény.Benne vannak kik szeretnek, mind ki élt és élni fog,Körülvesznek- zengedeznek.minden szép Karácsonyok...
Már évek óta nincsen közvetlen nagy karácsony. Az igazi szentestét a gyerekek a saját csoportjukban töltik. Ez azt jelenti, hogy nyolc-tízfős csapatok családias környezetben készülnek a saját karácsonyukra: mindegyiküknek saját karácsonyfája van, egyénileg összeállított menüsoruk, és természetesen egyéni, és közös ajándékokat is kapnak.

Az elmúlt években ez módosult arra, hogy a gyerekeknek személyre szólóan adunk karácsonyi meglepetést, ez a nagyobbak esetében vásárlási utalványt jelent, amit saját belátásuk, és kívánságuk szerint költhetnek el, persze egy-két kivétellel: élvezeti cikket például nem vehetnek belőle.

A külső adományozók is egyre inkább személyre szólóan adnak ajándékokat a gpndozottaknak.
A gyerekek kétharmad része a gyerekotthonban, és körülbelül egyharmaduk tölti otthon, gyámhatósági engedéllyel, vérszerinti családjával az ünnepeket.

Az otthonban mennyi az árva, illetve félárva?

A gondozottak öt-nyolc százalékát teszik ki ezek a gyerekek.

Hány csoport van az otthonban?


Jelenleg kilenc csoportunk van, ezek széles korhatárú és koedukált közösségek. Természetesen a testvéreket mindig együtt helyezzük el. A legkisebb gyermek hat éves, a legidősebb pedig huszonkettő.

Az iskoláztatást hogy oldják meg?


Kivétel nélkül mindenki jár iskolába. Az alapfokú tanulmányokat a fóti általános iskolában, a közép illetve felsőfokú iskolákat pedig Budapesten, Vácott illetve Dunaújvárosban végzik. Hat fiatal van, aki főiskolában tanul. A gyerekeknek huszonnégy éves korig biztosítunk szállást.

Mennyire támogatja az állam az intézményt?


A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által fenntartott az otthon, tehát ez egy állami költségvetésű intézmény. Kedden jött éppen hozzánk Soltész Miklós államtitkár úr, aki karácsonyra a gyerekeknek sporteszközöket hozott.

A lakosság segít önöknek?

Nagyon sok magányszemélytől, és cégtől kapunk adományokat, ezeket részben személyesen, valamint az alapítványunkon keresztül.

A gyerekek mennyire érzik ott jól magukat? Hogy látja, milyen a közösség?


Igazából ezt a gyerekek tudják. De én úgy gondolom, hogy jól érzik magukat. Ugyanis minden évben a volt gondozottak, a születésnapi ünnepségre, azaz minden év november 15-én visszalátogatnak. Vannak olyanok is akik már nyugdíjas korúak, hiszen a gyermekotthon 1957-ben jött létre.

Akik évtizedeken keresztül minden évben visszajönnek az intézmény születésnapját megünnepelni, akkor azt merem gondolni, hogy jól érezték itt magukat, és ez az épület az életüknek, és identitásuknak a részévé vált.

Miért nem tartanak most az intézményben „otthon-karácsonyt” ? Pénz szűkében vannak?


Szerencsére nem anyagi problémák állnak a háttérben.

Sokkal bensőségesebb, családiasabb, személyre szólóbb egy önálló csoportnak a karácsonya. Ezek a kis létszámú csapatok mind egy külön-külön bejáratú helységhez tartoznak, és ők így egy nagyobb családot tesznek ki.

A karácsonyt egyébként sem célszerű egy hatalmas rendezvényben lebonyolítani. Hozzáteszem, vannak olyan programok is, amelyek az egész intézet számára szerveződnek, de a szentestét mindenki a saját családi csoportjában tölti el.