Héja Domonkos dupláz a Bánk bánnal

Párhuzamosan próbálja Erkel Ferenc Bánk bán című operájának két változatát a Magyar Állami Operaházban Héja Domonkos karmester, aki először vezényli az Erkel-művet. A zeneszerző születésének 200. évfordulóján, vasárnap és az évforduló előestéjén a dalszínházban a 149 évvel ezelőtti verzió csendül föl, utána azonban a közönség által jól ismert, "korszerűsített" verziót játsszák.

Mint azt Héja Domonkos az MTI-nek elmondta, sosem vezényelte még a darabot. Mikor a feladatra az előző évadban felkérték, először a most ősváltozatnak nevezett Bánk bánt tanulta meg. (Az 1861-es ősbemutató utáni, Erkel saját javításaival ellátott partitúra alapján készült, 800 oldalas kritikai kiadást az MTA Zenetudományi Intézete március végén mutatta be.)

"Nem voltak tehát előítéleteim. Most elkezdtem tanulni az átdolgozott művet és bármilyen szentségtörően hangzik, rájöttem miért nem szerettem ezt az operát korábban. Ismertem ugyan, hiszen akadémista koromban többször feliratoztam előadásokat a turisták számára, de mindig olyannak hallottam, mint valami jól-rosszul összeszerkesztett egyveleg" - fogalmazott a karmester.

Elfogadja sokak véleményét, hogy dramaturgiailag "színházibb" a Nádasdy Kálmán és Rékai Nándor által az 1939-40-es évadra készített, "korszerű színpadra alkalmazott" változat, de szerinte az "ős" Bánk bánból, kevésbé agresszív beavatkozással ugyancsak jól játszható produkciót lehetne faragni.

Az archaikus szövegben nagyon szép mozzanatok vannak, noha a mai nyelvismeret sok magyarázatot követel - jegyezte meg Héja Domonkos, aki úgy véli, a zenei, dramaturgiai változtatások mennyisége és minősége a 70 esztendeje készült változatban nem helytálló.

Belátja ugyanakkor, hogy az ősváltozat kissé bőbeszédű, muzsikát és szöveget tekintve egyaránt, tehát bizonyos, hogy húzni kellene. Ő például megállapodott a kottát közreadó Zenetudományi Intézet igazgatójával, Tallián Tiborral, hogy a második felvonás végi marsot (indulót) kihagyja, részben, mert rossz helyen van, másrészt a hangszerelése gyenge, feltehető, hogy nem is Erkel Ferenc kezéből való, hanem egyik fia, Gyula készítette.

Héja Domonkos szívesen szorgalmazná, hogy maradjon ez a változat is műsoron, hiszen egyfajta világdivat a visszatérés a forrásokhoz, reneszánsz és barokk zenét jóformán csak régizenei előadói stílusban játszanak, nagy zeneszerzők könyvtárakban porosodó, talán kevésbé sikerült műveit veszik elő.

A karmester nem vitatja, Nádasdyék érdeme az, hogy Erkel operáját tartós sikerre vitték. Bizonyos helyeken Rékai hangszerelési változtatásai is indokoltak. Csak azt furcsállja, hogy az eltelt évtizedek alatt - egyetlen lemezfelvételt nem tekintve - senki sem foglalkozott az eredeti változattal - jegyezte meg Héja Domonkos.
Forrás: MTI