A Fidesz ellopja az emberek megtakarítását?

Forr a levegő a magánnyugdíjpénztárak körül. A pénzintézetek tiltakoznak, a kormány oroszlánként védi álláspontját. Korózs Lajos, volt szocialista államtitkár segítségével próbáltuk megtudni mi az igazság.

Mi a baja a kormánynak a magánnyugdíjpénztári rendszerrel?

Stabilitás Pénztárszövetség tiltakozása
A magánnyugdíjpénztárak 100 százalékát tömörítő szakmai szervezet szerint a tervezett intézkedés végeredményét tekintve több, mint 3 millió magánnyugdíjpénztári tag több, mint 2700 milliárdos vagyonának elvonását jelenti, amely ellen a pénztárak minden lehetséges fórumon fel kívánnak lépni.
Úgy látom, hogy Orbán Viktornak nem csak erre a tizennégy hónap alatt beszedendő 460 milliárd forint nyugdíj különadóra fáj a foga, hanem mind a 2660 milliárdra. Véleményem szerint mindenki más, aki nem pályakezdőként, a törvény erejénél fogva lépett be a magánnyugdíjpénztárba, az önként tette.

Nagyon sokan élnek harminc és ötven éves kor között, akik azzal a céllal léptek be ebbe a rendszerbe, hogy magasabb nyugdíjhoz jussanak, mint ami az államtól járna nekik. A jövőre vonatkozóan az látszik, hogy a demográfiai kihívások következtében a megfelelő nyugdíjakat és itt a megfelelő egy szociológiai, jogi fogalom. Az látszik, hogy ezt az állam nem tudja előteremteni.

Akik magánnyugdíjpénztári tagok, azok a mindenkori nyugdíj hetvenöt százalékát az államtól, a maradék huszonötöt az általa választott pénzintézettől kapják. Ez a huszonöt százalék, akár ötven, hatvan százalék is lehet a magánnyugdíjpénztár piaci tevékenységének sikeressége miatt.

Tehát ha valaki az államtól kap százezer forint járandóságot, akkor akár a pénzintézetétől másik százezret is kaphat.

Az európai gazdaság általánosan arra törekszik, hogy erősítse polgáraiban az öngondoskodásra való hajlandóságot, hiszen az állam lehetőségei egyre inkább szűkülnek a megfelelőséget illetően. Ezzel a reformfolyamattal megy szembe Orbán Viktor és kormánya a nyugdíjadók kivetésével, amit borzasztó álságosnak tartok.

Az a folyamat, ahogy megingatja a bizalmat az emberekben, hisztériát kelt. Azt állítja, hogy nem akarja államosítani a magánnyugdíjpénztárakat, miközben ócsárolja ezeket az intézeteket és bizalmatlanságot kelt az emberekben, melynek hatására sokan úgy fogják gondolni, hogy visszalépnek az állami finanszírozású nyugdíjfolyósítási rendszerhez, amivel eddigi megtakarításukat lényegében elveszítik.

Eddig senki nem válaszolt azokra a kérdésekre, hogy mi fog történni hárommillió nyugdíjpénztári tag szerződésével, és a tagok eddigi pénzével? Aki már tíz-tizenegy éve e kép takarítja meg pénzét, annak az eddigi befizetéseivel mi fog történni?

Miért tarthatja kockázatosnak a magánnyugdíjpénztárak tevékenységét a kormány?


Egyáltalán nem kockázatos. A pénztártag, amikor belép egy ilyen intézménybe, nyilatkozhat arról, hogy alacsony kockázató befektetésekhez adja a hozzájárulását, avagy magas kockázatú befektetésekhez. A magasabb rizikóval rendelkező befektetések akár ötven-hetven százalékos megtérülést is hozhatnak.

Melyik az az állami rendszer, amelyik jó esetben csak az infláció mértékével tudja emelni a nyugdíjakat? Ha valakinek alacsony az induló nyugdíja, és csak az inflációval növelt nyugdíjat fogja kapni, akkor garantáltan élete végéig nyomorúságban fog élni.

A tavasszal megtárgyalt és elfogadott Európai Zöldkönyv, mely meghatározza a tagországok egységes útmutatását a gazdasági tevékenységekre vonatkozóan, egyértelműen kimondja, hogy a magánnyugdíjpénztári befektetések Európán belül realizálódjanak, és itt termeljenek hozamokat, mellyel beruházásokat, munkahelyeket hoznak létre.

Ha a pénzintézetek nem érzik jól magukat az adott piaci körülmények között, más feltörekvő országokhoz pártolnak és ott fognak magas hozamot biztosítani az beléjük fektető nyugdíjasoknak.