Gyurcsány Ferenc szombaton a „100 nap – Becsapott Ország” című konferencián a saját, vagy a pártja érdekében szólalt meg a nagyközönség előtt?

Jelenleg az MSZP fejlődésének olyan fázisánál tart, hogy a belső ellentétek rendezetlensége miatt messze nem tűnik egységesnek. Gyurcsány Ferenc csak blogján keresztül érintkezik a nyilvánossággal, és az sem tudható, hogy korábban vele szemben kritikus párttársaival sikerült-e már rendeznie a viszonyát. Igaz, hallgatása ellenére Gyurcsány Ferenc a baloldal prominens arca maradt, de ettől még szombaton nem elsősorban pártja nevében beszélt. Ráadásul mivel elsősorban Orbán Viktort kritizálta, sok feszültséget ezzel az MSZP-ben se okozhatott.

A volt kormányfő kommunikációjában tehát csak saját hírnevének megújításán dolgozik?

Nem hiszem, hogy az lenne az egyedüli célja, hogy forogjon a neve. Elég ismert ő már e nélkül is, csak kérdés, hogy az őszödi beszéd emlékét képes lesz-e feledtetni vagy megváltoztatni. Annak ellenére, hogy nem látható, a baloldalon ki lenne az utódja, kérdéses az is, hogy a saját tábora mennyire támogatja még. Az MSZP-ben ő eddig is kockázatot jelentett, hiszen egyszerre volt Orbán reális ellenfele és legyőzője, viszont komoly baklövések és tüntetéssorozatok is köthetők a nevéhez.

Vajon mi lesz az MSZP-vel?

Ez jó kérdés, hiszen most Mesterházy Attila a párt vezetője, és nem lehet tudni, hogy talál-e olyan ellenzéki karaktert pártjának, amellyel szimpatikusabb lesz a választópolgárok számára. Közepes pártként az MSZP-nek valószínűleg nincs jövője, csak ha valakinek a vezetésével váltópárttá növi ki magát újra. Mesterházynak, még ha sikerül is összerántania a pártot, akkor sem biztos, hogy ebben az egészben lesz-e, és ha igen, milyen helye lesz Gyurcsány Ferencnek. Ez a jövő kérdése, egyelőre mindenki csak esélyekről beszélhet.

Maga a szombati beszéd mekkora sikert ért el?

Ha valaki sokáig hallgat, akkor ritka megszólalásai alkalmával illik, vagy legalább is érdemes nagyot mondania. Ez a beszéd a hallgatás után nem szólt akkorát, meglepetést nem okozott. Jellemző, hogy a médiában nagyobb port kavart a helyszín körüli huzavona, mint maga a beszéd. Reflektált ugyan Orbán Viktorra; hangsúlyos üzenete volt, hogy a Fidesz leépíti a demokráciát garantáló intézmények függetlenségét, de ezzel a rendszerváltás-kori tiltakozások hangulatát nem tudta megidézni. Azon túl, hogy aznapi vezető hír volt, nem volt átütő.

A balatonőszödi beszédnek meg volt a maga kettőssége. A mostani kormány fog vajon ilyet produkálni?

Nem hiszem, hogy Orbán Viktor megkockáztatna egy olyan beszédet, amelyben eddig felvállalt kommunikációs üzeneteinek egy részéről azt állítaná, hogy az hazugság volt. A politikai beszéd ettől még sokszor túlzó marad, és Orbán ettől még kritikusai szerint a valóságtól elrugaszkodott lehet. A Fidesz a választási kampány óta alig ígért konkrétumot négyéves mandátuma végére, sőt egyre inkább érzékelhető a túlzott várakozások csillapításának igénye. Így hazugsággal se lehet vádolni. Az őszödi beszédnek is többfajta értékelése maradt, hiszen van, aki hazugság- és van, aki igazságbeszédnek tartja.

Orbán Viktornak a jelenlegi helyzetben csak akkor kell majd magyarázkodnia, ha az általa felvázolt modell nem működteti jobban Magyarországot. Politikai ellenfeleit leszámítva mindenki érdeke, hogy erre ne kerüljön sor, de ha mégis, akkor szerencse kell hozzá, hogy a felelős politikust ne hazugsággal és vakítással vádolják majd ellenfelei.

Mi jellemzi a kormányfő mostani kommunikációját? Hasonlít ez valamennyiben a volt kormányfőéhez?

Orbán Viktor kommunikációja az utóbbi időkben már-már filozófiai magasságokba kezd emelkedni: valóság és realitás, utópia és józan ész fogalomértelmezéseit hallatjuk tőle, saját eddigi tetteinek dicsérete mellett. Beszédei keretesek, az általa használt ellentétpárok jó és rossz harcára emlékeztetik a hallgatóságot és a szereposztás bárki könnyen felismerheti.

Nyilvánvalóan eltérőek a fogalmi hangsúlyok: Gyurcsány Ferenc gyakran használta és használja a progresszió, nyugatosság, reform kifejezéseket, míg Orbán jobban kedveli a nemzet vagy a haza szavakat, miközben a reform gyakorlatilag tabunak számít a retorikájában. Karakterében és szóhasználatában tehát nagyon különböző a két személy, de mind a ketten képesek arra, hogy akár tömegeket is sikerrel szólítsanak meg.

Melyik kommunikáció mondható sikeresebbnek?

A választópolgárok ezt egyértelműen megválaszolták áprilisban, hiszen egyértelmű többséggel Orbán lett az új kormányfő. Orbán és Gyurcsány egyaránt megosztó, markáns karakterek, ebből a szempontból tehát hasonlóak. Míg az egyik mindent a progresszivitásra vezet vissza, addig a másik a nemzeti együttműködésre és a haza érdekére koncentrál.

Orbán Viktor megközelítését használva kérdés, hogy a beszélő hogyan írja le a valóságot, hiszen az később a tetteit is meghatározza. A hatalom birtokosa egy olyan valóságot fest le az új kormány megalakulása óta, amely a jelek szerint az emberek többségének ízlésével megegyezik. Az igazi teljesítmény és részben kommunikációs siker, ha ezt középtávon meg is tudja tartani.

Mi mindennek van kommunikációs jelentősége?

Mindennek van. A választási kampányban például Orbán Viktor füstölt őzbordát emelt le a sufnijából, természetesen ennek a tevékenységnek is megvolt a célközönsége. A protokollszakértők ma már azt is elemzik, hogy ha Orbán Viktor pocakot ereszt, vagy hogy milyen színű nyakkendőt hord. Minden egyes fogyasztói szokás, „emberi mozdulat” kommunikációs értékkel és jelentéssel bír. Kérdéses, hogy a gyakorlatilag az EP-választás óta tartó kampánykommunikáció lezárul-e október után, hiszen ez nem mindig kedvez a konkrét és jelentős kérdésekről szóló vitának.

A jelenlegi kormány kommunikációjában van olyan elem, amit kifogásol?

Ami fárasztó és vicces ezekben a beszédekben, az a filozófiai magasságok félreérthető képzavarai és az beszélő öndicsőítése, például amikor kormánya tevékenységét az ’56-os forradalomhoz vagy magához Roosevelthez hasonlítja. A kormánypártok kommunikációjából talán a nagyvonalúság hiányzik a legjobban, ezért az gyakran olyan benyomást kelt, mintha az ezredforduló éveihez ugranánk vissza.

Úgy érzem, hogy Orbán Viktor nem tesz meg olyan gesztusokat az ellenfelek felé, amelyek valódi értékkel bírnának. Bátran erőlteti rá mindenkire az ízlését, pedig felhatalmazása erre nem feltétlenül terjed ki, és 2002-ben nem kis részben ennek köszönhette választási vereségét. Kommunikációja sokszor arra emlékeztet, mintha még mindig harcolna a hatalomért, pedig már mindenkit legyőzött.

És az MSZP volt kommunikációjáról mi a véleménye?

Az MSZP esetében kommunikációs szempontból 2006 szeptembere óta a várható vereség tompításáról szólt és annak rendelődött minden. A szocialisták harca a szélsőségekkel szemben, a demokrácia védelmében a magyar demokratikus kultúra fogyatékosságai mellett azért sem lehetett sikeres, mert a rendszer igazságosságát és korruptságát a többség nem viselte el tovább.

Ezt kommunikációs technikákkal nem lehetett feledtetni. Az MSZP új karaktert kereshet magának az önkormányzati választások után, de a szimpátia visszaszerzéséhez kevés lehet a pusztán a kritikus attitűd.