Vigyázzat! Növekvő hallisztigény

A globális halipar komolyan veszélyezteti a kiapaszthatatlannak vélt antarktiszi krill állományát - figyelmeztetnek ökológusok. A belőle készült halliszt ugyanis egyre nagyobb szerepet játszik a tengeri halneveldékben, az akvakultúrákban, mivel értékesebb, mint a más fajokból előállított.

Az antarktiszi krill (Euphausia superba) a világ egyik legjelentősebb fehérjeforrása. Bár a rákocska legfeljebb hat centis hosszával nem számít gigászinak, a Déli-sark körül hatalmas rajokat képez, és a tengeri tápláléklánc második fokán számtalan állat táplálékforrása a lábasfejűektől a sziláscetekig, ökológiai jelentősége ezért felbecsülhetetlen.

Az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény (CCAMLR) a krill évente kifogható mennyiségét 3,47 millió tonnában állapította meg. Jelenleg mintegy 150 ezer tonnát halásznak ki, ami kevésnek tűnhet a rákocska világszerte becsült 60 millió tonnányi állományához képest. Az állományok azonban nem mindenhol ugyanakkorák.

A legnagyobb probléma, hogy a tényleges krillhalászat az Atlanti-óceán egy délkeleti szegletére korlátozódik. Ott ezért aránytalanul megcsappanhat az állomány - magyarázta Volker Siegel, a hamburgi Tengerhalászati Intézet tengerbiológusa a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása szerint (www.derstandard.at).

Az antarktiszi krill elérheti a hatéves kort, és csupán két-három évesen válik ivaréretté. Ez pedig a túlhalászattal szemben sérülékenyebbé teszi, mint eddig gondolták. Siegel abban látja a megoldást, ha bizonyos zónákban ésszerű keretek között engedélyeznék a krillhalászatot. Szerinte ez sokkal okosabb döntés lenne, mint egy globális kvóta megszabása.

Az éghajlatváltozás is gondot okoz a rákocskák számára, hiszen túlélésükhöz nélkülözhetetlen a hideg víz és a jégtáblák. Az adatok arra utalnak, hogy a tenger elmúlt évtizedekben bekövetkezett melegedése az állományok megcsappanásához vezetett.
Forrás: MTI