Greg Dorey brit nagykövet beszédében - igen érezhető, de érthető akcentussal - elmondja, hogy a brit klímastratégia miként alakult ki, és hogy miként lehet ez Magyarország hasznára. Szerepel benne több mint 1,2 millió zöld gazdasági munkahely létrehozása, 7 millió otthon teljes energetikai modernizálása és a most épülők szigorú energetikai szabályozása (plusz 1,5 millió otthon támogatása saját előállítású energia létrehozására), országosan 40 százalékos alacsony széndioxid-kibocsájtású energia felhasználása, a gázimport felére csökkentése, és a személygépkocsik kibocsájtásnak ugyancsak 40 százalékos csökkentése. Dorey szerint ilyen ambiciózus célokat szabad csak vállalni, már csak azért is, mert eme beruházások idővel többszörösen behozzák az árukat, jelentősen csökkentik az energiafüggőséget - és még a Föld megmentésében is besegítenek.

Dorey arról is beszámol, hogy a nemzetközi gazdasági vélemény szerint csak a Zöld gazdaságra való áttérés menti meg a világot egy újabb ciklikus gazdasági válság begyűrűzésétől, és hogy semmilyen recesszió nem lehet indok a zöld gazdaságra való átállás elhalasztásában. Indokként elmondta, hogy az alacsony kibocsájtású ipari szektor Angliában a recesszió idejében is négy százalékkal növekedett, és ez évben is újabb 5 százalék várható. Hozzátette, hogy csak a zöld gazdasággal lehet esélyünk egyáltalán jövőt építeni - hisz az energiahordozókból Földünkön nincs végtelen mennyiség.

Jos Delbeke EU Környezetvédelmi Bizottságának vezérigazgató helyettese elmondta, hogy a világnak globálisan legkésöbb 2020-ban el kell kezdenie a széndioxid-kibocsájtásnak csökkentését - különben a hőmérséklet-növekedés túl fogja lépni a kritikusnak tartott két fokot. Ehhez a fejlett országoknak már most el kell kezdeniük a csökkentést, és 2020-ban a fejlődő országoknak is csatlakozniuk kell ehhez. Ebben fontos szerepet játszhat az atomenergia, és egyéb alakulófélben lévő energetikai technológiák. Az EU ezen célokban elkötelezett - jelenti ki.

Az EU egyoldalúan úgy döntött, hogy 2020-ig minimum 20 százalékkal csökkenti a szén-dioxid kibocsájtását 1990-hez képest (a 30 százalékhoz új technológiák kellenének), és energiaigényének 20 százalékát is megújuló energiaforrásokból fogja kielégíteni. Delbeke dicséri az ETS rendszer rugalmasságának és hatékonyságának eredményeit (noha erre a magyar széndioxidkvóta-botrány épp rácáfol). Koppenhágára rátérve megjegyzi, hogy bár konkrét megállapodás sajnos nem történt, de megvolt az a hatalmas jelentősége, hogy a témában nemzetközi egyetértés született - amibe már csak a jogilag kötelező érvényű számokat kell beültetni. Pozitív eredménynek tartja, hogy ma már több mint 100 ország tett vállalást CO₂ kibocsájtásának csökkentésére - igaz megjegyzi, hogy a fejlett ipari országok kissé kevés vállalást tettek kibocsájtásukhoz képest.

Sanjeev Kumar az E3G- Third Generation Environmentalism Climate&Energy Associate képviseletében elmondja, hogy nem kell feltétlenül várni a politikusokra, meg lehet tennie anélkül is mindenkinek a magára vonatkozó lépéseket. Kumar szerint Koppenhágában 20 év munkája hullott atomjaira, így meg kell vizsgálni, hogy mi és miért történt. Sokan a bilaterális kapcsolatok megerősítésében látják a megoldást - állítja Kumar - ami szerepet játszhat többek közt az energiakereskedelemben is. Fontosnak nevezte a belső égésű motorokról való átállást - ami a vergődő gépkocsiiparnak is nagy lökést adna - és a 2050-ig tartó klímastratégia kidolgozását. Kumar szerint most nem takarékoskodni kell, hanem új gazdaságot teremteni.

Klímapolitika és a gazdaság

Dr. Kerekes Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos és oktatási rektorhelyettese elmondja, hogy rajtunk kívül csak Kanada tudta úgy növelni a gazdaságát, hogy közben csökkentette széndioxid-kibocsájtását - és a mostani klímatörvény is ugyanezt az utat célozza. Felveti azt az ötletet, hogy ha több munkát végeznének gép helyett kézzel, akkor a gazdaság is úgy nőne, hogy a kibocsájtás csökken, valamint több szakképzetlen munkaerő juthatna munkához. Megemlíti, hogy a gazdaság hozzáállása sem megfelelő: sokan megpróbálják kijátszani a korlátokat, hogy spóroljanak. Azt is megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrások túlzott erőltetése néha értelmetlen: a magyar szélerősség például nagyáltalánosságban nem éri el egy szélerőmű megterülésének minimális követelményeit.

Dr. László Ervin filozófus, a Budapest Klub Alapítvány elnöke szerint a klíma olyan, mint egy szimptóma, de nem szabad úgy kezelni. Meg kell vizsgálni az okokat, és ekképp kell kitalálni a gyógymódot. „Nem lehet egy problémát azzal az elgondolással kezelni, amiben született.” László állítása alapján a Föld alapvető energiaellátó rendszere, és az emberiség saját rendszere nincs összhangban, és ennek a szimptómája a klímaváltozás.

A gazdaságban úgy kezelik, mintha a napfény, a levegő és sokszor a víz ingyenes lenne- ez pedig egy hibás hozzáállás, amely az eltérésekhez vezet. Miután a klímaváltozás lehetséges, katasztrofális hatásait elemezte (hőmérséklet-változás, óceánszint emelkedése, stb.) László megjegyezte, hogy ha az ember természethez való hozzáállása nem változik, akkor villágunk összeomlik - és nemsokára elérjük azt a pontot, ahol vagy gyökeresen változtatunk, vagy összeomlunk. A szükséges változás pedig a globális kultúrára való átállás lenne, ám ez alapvetően az emberektől, egyénektől függ.

Dr Ürge-Vorsatz Diana, az Éghajlat- és Fenntartható Energiapolitikai Kutatóközpont intézetigazgatójának, Közép Európai Egyetem professzorának előadását a hölgy egyéb elfoglaltságai miatt Dr. Faragó Tibor tartja meg: az előadás témája, hogy apránként, vagy radikálisan történjen a gazdaság - a világ, egy lakóház - klímabarát átalakítása? Egy átlagos háznál egy radikális átalakítással (Solanova projekt) 84 százalékos energiamegtakarítást lehet elérni - míg az apránkéntival 14-36 százalékot (különböző módszerekkel). Bár a radikális átalakítás jóval drágább, de hosszabb távon (egy-két évtizedes távlat) jóval jelentősebb költségmegtakarítást jelent.

Így egyértelmű, hogy alapvetően ha 2050-re 80 százalékos kibocsájtáscsökkenést akarunk gazdaságosan elérni, akkor a radikális módszert kell használnunk. Így nem szabadna támogatni államilag a kis hatékonyságú felújításokat - sőt rendeletekkel kellene ezeket szabályozni - hanem ha lassabban is, de nagyfokú energiacsökkentést kell támogatni, mind az egyéni házaknál, mind országos szinten.

Dr. Gyulai Iván ökológus szerint az éghajlatváltozás nem kezelhető kizárólagosan az üvegházhatású gázok kibocsájtásnak szabályozásán keresztül. Előadása alapján majd minden problémának közös gyökere van, így egyetlen rendszerszemléletű politikára lenne szükség. Mivel az emberi lakosság meghaladta bolygónk eltartóképességét, így először vissza kell mennünk eme szint alá, majd a technikai újításokkal itt is kell maradnunk. Ehhez az energiacsökkentés, a megfelelő felhasználás, és a megújuló források irányába vezet az út - állítja Gyulai, majd bemutat pár nagyvilági gondolkodót, akik hasonló nézeteket osztanak.

Víziója szerint a világon minden ember kapna egy energiakártyát, amelyben személyre szabott, egyenlő kvótát tartalmazna - ezen felül nem használhatna energiát - és amellyel kereskedni is lehetne. Az ötlet kiküszöbölné a pénz azon hiányosságát is, hogy nem veszi figyelembe a levegő, a napfény, stb. árát. Az ökológus elmondta, hogy a kibocsájtás csökkentését spórolással, energiahatékonyság növelésével, és alternatív, nem fosszilis energiahordozók fejlesztésével lehet elérni.

Dr. Láng István akadémikus előadása pedig a kutatási irányokat elemezte (gazdasági öko-hatások, klímaváltozást okozó gázok és megújuló erőforrások, szélsőséges időjárás, szabályozások), és a K+F-el kapcsolatos egyéb elvárásokat ismertette. Megemlítette, hogy Magyarországon nincs nagy, átfogó kutatás a klímaváltozással kapcsolatban - pedig szükség lenn rá.

Az ülés végén felvázolt víziók egyike szerint 2050-ben ha még élünk, akkor azt fenntarthatóan fogjuk tenni, egy másik szerint pedig a globalizáció összeomlik, és egy kényszerlokalizáció után az úgynevezett glokalizácó korában fogunk átlépni az évszázad második felébe.

Sajtótájékoztató

Varga Dávid, a Klímaklub titkára elmondta, hogy nem csak szakmai szinten, hanem társadalmi szinten is egyre erősebb az érdeklődés a klíma ügye iránt - példának a klímakarneválon megjelenő számtalan iskolást hozta -,és így esélyes megoldást találni a világunk eme égető problémájára. Dr. Láng István szerint „az a kérdés hogy csináljunk-e valamit, vagy sem? Várni, vagy cselekedni? Szerintem cselekedni, de mindenki döntse el maga.”

Újságírói kérdésre Dr. László Ervin elmondja, hogy a világ mostani hozzáállása olyan, mintha mindenki a Titanicon szeretné megszerezni a legjobb kabint, de a hajó maga az senkit nem érdekel. Dr. Faragó Tibor pedig - ugyancsak újságírói kérdésre - tagadta, hogy a II. Magyar Klímacsúcs nyomásgyakorlásként szolgálna az országgyűlésre, hogy hétfőn fogadja el a klímatörvényt.

Továbbiakban zárt szekció-ülések kezdődnek éghajlatváltozás és gazdaság, éghajlatváltozás és alkalmazkodás, valamint éghajlatváltozás és tudomány, nevelés témakörben, majd öt óra magasságában egy, az eredményeket összefoglaló összegzővel zárul a csúcs.