Gondolatban már siratta fellépti díját Renee, a szexis show-táncos, amikor bőrig ázva érkezett egy legénybúcsú helyszínére.

– Egy kisvárosba hívtak, lepjek meg egy fiút, aki legénységét búcsúztatta barátaival egy hangulatos kiskocsmában. Az lett volna a meglepi forgatókönyve, hogy civil lányként beesek a bulira, megtetszik a vőlegény, és vérforraló sztriptízzel igyekszem őt eltántorítani tisztességes szándékától, a házasságtól – meséli kacéran a szőke szépség.

De az időjárás tönkretette a belépőjét: néhány kilométerre volt a fellépés helyétől, amikor autója a szakadó esőben bedobta a törülközőt, a motor beázott és leállt. – Negyedórányi séta volt hátra, gondoltam, csak odastoppolok valahogy – emlékszik Renee.

– Az úton egy lélek sem járt. Tűsarkúban, tigrismintás miniben és kosztümfelsőben, dideregve értem el a kocsmához. Volt egy aprócska ernyőm, de az csak rontott a helyzeten: átázott, az összes víz a nyakamba folyt. A hajam csimbókokban lógott, sminkem elkenődött – borzong bele ma is a szexis táncos.

– Gondoltam, ha már rosszul sikerül a belépőm, színészi produkcióval próbálom pótolni a hatást: legártatlanabb arcommal, szolidan mosolyogva lejtettem oda a vőlegényhez, és arról faggattam, mit ünnepelnek, majd igyekeztem meggyőzni: korai még igába hajtania a fejét. A beszélgetés egy pontján barátai jeleztek, kezdődhet a műsor, és a markukba röhögve indították el az „Ének az esőben” zenéjét. Na, éneket azt nem kapott az ünnepelt, de olyan sztriptízt roptam, hogy szeme, szája kikerekedett.

Renee produkciója olyan jól sikerült, hogy a vőlegényt barátai nyugtatták: nősüljön csak meg, a lány, aki a fejét akarta elcsavarni, az ő meglepetésük volt.

(képünk illusztráció)