Ne bántsd a nőt!

Változatlanul a szőnyeg alatt hever a probléma, pedig élete során minden ötödik válik erőszak áldozatává. November 25-e a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Szabó Gabriellával, a NaNE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) aktivistájával beszélgettünk.

Elítéli a legtöbb ember a családon belüli erőszakot? Nagyon sokan gondolják úgy, hogy ami az otthon falai között történik, ahhoz a külvilágnak semmi köze.

Igen, ez sajnos így van, nagyon sokan úgy gondolják, hogy ez magánügy. Szintén jellemző, hogy azt gondolják, hogy a nők tehetnek róla. Ez az áldozathibáztatás – azaz valószínűleg van annak valami oka, hogy bántalmaznak valakit otthon.


Mik még a leggyakoribb tévhitek?

Az is gyakori tévhit, hogy a nők tulajdonképpen kiprovokálják ezt a dolgot. A másik, hogy a nőnek valószínűleg lenne lehetősége otthagyni a férfit, tehát az egész az ő hibája. Holott nagyon sok esetben azzal, hogy otthagyja a nő a férfit, nem szűnik meg a bántalmazás, sőt még inkább fokozódik, jóval erősebb lehet. Elterjedt tévhit továbbá, hogy az emberek azt gondolják, miért nem hív segítséget. Ugye, ha segítséget kérne, és ki akarna lépni ebből a kapcsolatból, akkor azt nagyon egyszerűen megtehetné. De tévhit ez is. Mert igaziból nagyon sok esetben nincsen megfelelő törvényi szabályozás, nem tudnak hova fordulni ezek a nők.


Milyen politikai, jogi intézkedések történtek és történnek a nők elleni erőszak megfékezésére Magyarországon? Mennyire hatékonyak?

Nemrég vezették be a távoltartó rendelkezést a hozzátartozók között, amikor is a rendőr hetvenkét órára távol tarthatja a bántalmazót. Sajnos ezzel két probléma is van. Egyrészt ez az idő nagyon kevés: ha valakivel történik valami, ez épp csak arra elég, hogy magához térjen kicsit. A másik gond, hogy ez a szabály csak a közeli hozzátartozókra vonatkozik, barátra, volt élettársra például már nem. Pedig ezek is nagyon gyakori esetek. Minden évben összegyűjtjük az előző évben meghalt áldozatok ügyeit, és nagyon sok kezdődik úgy, hogy „volt élettársa megölte”, „volt férje megfojtotta”… Számos esetben arról van szó, hogy az elkövető nem közeli hozzátartozó; ilyen esetben nem véd a törvény.

Fontos volna, hogy az áldozat rögtön az erőszak után pszichológiai segítséget kapjon. Ausztriában például úgy működik ez, hogy automatikusan felveszik az áldozattal a kapcsolatot, aki ezután jogi, pszichológiai vagy szociális munkás által nyújtott segítséget vehet igénybe. És persze a férfiakkal is külön foglalkozni kéne, fel kellene hívni arra a figyelmüket, hogy az, amit ők tesznek, miért nem helyes, és miért nincsen joguk ezt tenni.

Szükség lenne egy átfogó, családon belüli törvénycsomagra, ami felismeri és azonosítja ezt a jelenséget. A családon belüli bántalmazások ugyanis a jogban gyakorta egyedülálló, különálló esetekként jelennek meg, és nem pedig szisztematikus, egymás után többször előforduló, egyre durvuló jelenségként.


Van arra vonatkozó statisztika, becslés, hogy hány nőt érinthet ez az erőszak Magyarországon?

Azért nehéz ezt felmérni, mert nagyon sokan szégyellik. Nem könnyű erről naprakész statisztikát vezetni, ha még mindig benne van a köztudatban, hogy ez egy szégyellnivaló dolog. És nagyon sokan nem mondják el, mi történik velük. Esetleg ha már később kikerültek a kapcsolatból, elmondják, hogy túl vannak ezen. Azt tudjuk, hogy minden ötödik nő kerül élete folyamán bántalmazó kapcsolatba. Nagyon sok nőről van szó. Minden ötödik alatt a fizikai bántalmazásról beszélünk. A bántalmazásnak ugyanis léteznek egyéb formái is: szóbeli erőszak például, amikor valakit folyamatosan lekurváznak, lehülyéznek, ledagadtteheneznek, ezzel persze aláásva a nő önbecsülését. Ez azért érdekes egyébként, mert a fizikai erőszak általában csak a jéghegynek a csúcsa. Ez soha nem úgy kezdődik, hogy minden tökéletes, és egyszer csak pont ott voltam, és kapok egy pofont, általában megelőzik ezek az egyéb – szóbeli, gazdasági – erőszak.


Kik között, milyen társadalmi rétegben a legjellemzőbb a nők elleni erőszak?

Nincsenek ilyen különbségek. Visszakanyarodva a tévhitekhez, van egy olyan elképzelés, hogy ez igaziból csak az alacsony néprétegekre jellemző, holott a bántalmazás a magasabb osztályokban, a tanultabb rétegekben is előfordul. Annyi a különbség, hogy nyilván egy jobb családi körülmények közül származó nőnek sokkal több eszköz van a kezében a kilépéshez. Ha jobb állással rendelkezik valaki, könnyebben el tud jönni, akár a gyerekeivel egyszerűbben el tud menekülni otthonról, mint egy olyan ember, akinek nagyon kevés lehetősége van. Ez a hatalommal függ össze. Van egy domináns fél, aki több hatalmat akar magának szerezni. A mi társadalmi berendezkedésünk még mindig patriarchális – a férfi az, aki irányíthatja a feleségét, a férfi azt tehet, amit csak akar.


Könnyebben válik egy, a családjában rendszeresen erőszakot tapasztaló gyermek a későbbiekben maga is bántalmazóvá?

Nem biztos. Az is könnyen előfordulhat, hogy igen, de az is, hogy épp a tapasztalt példával ellenkezőleg fog viselkedni. Az viszont lányoknál nagyon gyakori, hogy ha valaki egy ilyen férfiképet lát, ezt a saját családjában is jobban el fogja fogadni – pontosabban inkább később veszi észre a figyelmeztető jeleket.


Önök is szervezői a november 25-től december 16-áig tartó 16 akciónap a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséért elnevezésű rendezvénysorozatnak. Mit érdemes tudni az akcióról?

Több civil szervezet és magánszemélyek összefogásával tervezzük ezeket a programokat. A hétvégén már elkezdődött egy filmvetítéssel, és december 10-éig igyekszünk minden napra más-más programot biztosítani. Lesznek filmvetítések, beszélgetések, természetesen főleg a nőket érintő bántalmazásokról. 28-án, szombaton lesz egy felvonulásunk a Merlin Színháztól a Liszt Ferenc térig. Női sziluettekkel szoktunk vonulni, amiken rajta vannak az abban az évben elhunyt áldozatok nevei.