Bajnai Gordon meggyón a pápának

Bajnai Gordon kormányfő ma fog találkozni őszentségével, XVI. Benedek pápával. A HirExtra fejében megszületett az ötlet, hogy miért is történik meg ez a beszélgetés. Egy elképzelt történet párbeszéde.

- Jó reggelt szent atyám, köszönöm hogy fogadott!
- Dicsértessék Jézus Krisztus, üdvözöllek gyermekem Isten házában. Gyere, vonuljunk kicsit félre, távolabb a kíváncsi fülektől… Egyébként hogy van Magyarország?
- Megvagyunk köszönjük szépen. Kicsit fáj nekünk, de megvagyunk.
- Még szép, hogy fáj. Te is megmondtad, hogy fájni fog. Azon kívül Isten lesújtott a pénzéhes emberekre a gazdasági világválság formájában, és ez alól Magyarország sem volt kivétel. Sőt…

- Erről is akartam önnel beszélni, de előbb hagy adjam át az ország ajándékát: két üveg kiváló magyar bort, a legjobb minőségből. Nem tudtam melyiket szereti, a szárazat, vagy az édeset, igy hoztam mindkettőből…
- Leginkább a misebort, mivel mást nem igen ihatunk. Zárják már be azt az ajtót, mielőtt még valami kiszűrődik, aminek nem kéne!- ajtócsapódás hangja, majd a pápa folytatja:

– Hogy áll a szállítmány?
- Előttem érkezett egy órával, már épp a berakodás folyik a Vatikáni Levéltárba. Minden rendszerváltás-kori irat, tanácskozás, háttéralku és mutyi dokumentuma, ügynöklisták, jelentések, hangfelvételek… A történészek már soha nem fognak hozzájutni, és senki sem gondolná, hogy itt keresse őket.
- Nem csak nem gondolná, hanem nem is tudná. Bekerülnek abba a terembe, ahol azokat az iratokat őrizzük, amik országok, sőt, az egész világ rendjét felborítaná, ha napvilágra kerülne. Azt hiszem pont oda is valók. És onnan még nem került ki semmi…

- Azért ha szépen kérem, majd pár fénymásolatot vissza tud küldeni az idehozottakból, ugye? Tudja elengedhetetlen néha, egy-egy politikus megzsarolásához…
- Meggyőzéséhez! Bah, fiam, azt hiszem te nem vagy nagy katolikus. Bort hozol egy pápának, bűnös szavakat ejtesz ki Isten házában… Mikor gyóntál utoljára?
- Hát nem vagyok nagy hívő, inkább olyan technokrata-féleség, de hát ezért is választottak meg. Gyónni utoljára kiskoromban, amikor apám elvitt.

- Akkor itt az ideje hogy meggyónjál, és Isten feloldozzon bűneid alól.
- Tessék?
- Nem halottad tán? Térdre szaporán, míg szépen mondom. Ne feledd kinél is vannak mostantól az iratok… No, úgy ni. Emlékszem még, hogy hogyan kell?
- Oldozz fel Atyám, mert vétkeztem!
- Megy ez. Mit vétkeztél gyermekem?
- Elváltam a feleségemtől, és egy másik nőnek is nemzettem gyermeket, akivel csupán élettársi kapcsolatban élek.
- Ezen egy gyűrűvel és száz miatyánkkal könnyen lehet segíteni. De inkább azokról a bűnökről beszélj, amiket a társadalom ellen követtél el.

- Miniszterként nem léptem fel elég erőteljesen a korrupció ellen. Tudom hogy olyan beruházásoknak is jutott EU-s pénz, amiknek nem szabadott volna kapniuk. Csak hát a párt, és a kormány nem engedte, hisz az ő emberik és cégeik nyertek ezeken. Ha kitálalok, vagy fellépek, akkor dobnak a süllyesztőbe, és most nem lehetnék miniszterelnök. Ugyanez volt Sukorónál is. Gyurcsány nagyon akarta azt a megakaszinót, állítólag nagyon jóban voltak Joáv Blummal, igy segítenem kellett. Meg mintha nekem is rémlene Blum feje valamelyik esti sörözésből…
- Folytasd!
- Szóval nem fúrhattam meg az ügyet. Ha nem szaglászik annyira a sajtó, akkor már simán épülhetne a kaszinó, csak az ÁSZ nagyon elnézte azt a telekcserét. Minden esetre, ha nem megyek bele, akkor hiába vagyunk Gyurcsánnyal ősrégi barátok, szóba sem kerültem volna, mint miniszterelnök. Ráadásul hazudtam az embereknek, amikor azt mondtam, hogy független miniszterelnök leszek, és a kormányom pedig egy szakértői kormány. Hiába nem léptem be a pártba, Lendvai Ildikó is benyögte már, hogy a kormány az az MSZP kormánya, és több MSZP-s rendezvényen kellett részt vennem, mint Nyakónak. Ráadásul egyedül az MSZP támogatja állandóan a döntéseimet… Aki ezek után is beveszi, hogy ez - velem együtt - egy független, szakértői kormány, az nagyobb marha mint én, amikor ezt az egészet elfogadtam.

- Ha jól tudom volt szó fájdalomról is…
- Igen, de meg kellett tennem. Először a Hajdu-Bét ügyben, ahol bár többször próbáltuk megmenteni a céget, de sehogy sem sikerült. Nem az én hibám miatt lett öngyilkos annyi ember. Aztán a válság miatt meg kellett húznom a nemzeti nadrágszíjat, különben tönkrementünk volna. Kellettek a megszorító intézkedések. Nem az én hibám, hogy csak a számokat vagyok képes látni. Világéletemben megvolt mindenem, pár tízezer elvétele sosem jelentette a véget - úgy mint más családoknál. De meg kellett tennem, mert ha nem teszem, elnyel minket a válság - így viszont lehet erősebben jövünk ki belőle, mint ahogy belementünk. Egy nagyobb jó érdekében cselekedtem.
- Egy nagyobb jó érdekében. Ámen!