Íme a megoldás az országot behálózó korrupcióra!

Már a magyar átlagember számára is egyértelművé vált, hogy a közélet majd minden területét átszövi a korrupció. Álljon itt egy javaslat arra, hogy mi, civil választópolgárok mit tehetünk ez ellen.

Let’s play Reality

A minap pár barátommal összegyűltünk szórakozni, és némi időtöltés gyanánt előkerült a Korruptivity. Pár óra leforgása alatt 13 olyan ügymenetet valósítottunk meg - vagy döntöttünk be - amiben felfedezni véltük egyik vagy másik, a való életben is lejátszódott korrupciós ügyletet. Sajnálatos módon ez nem csak a játék zsenialitását jelképezi, hanem Magyarország katasztrofális helyzetét is. Hiszen annak ellenére hogy a munkám révén hírek tekintetében jól értesült vagyok, a másik öt játékostársam nem az a buzgó újságolvasó típus, mégis mind tudták miről van szó.

Tehát a korrupció félig nyíltan folyik, ami egy jogállamban megengedhetetlen. Ráadásul a társadalom ingerküszöbe is egyre emelkedik, ami azzal jár együtt, hogy akik megtehetik, azok még pofátlanabb módon fognak lopni. Ennek a hétköznapivá válása pedig ismét az ingerküszöböt fogja emelni...

Ha minden így folytatódik, akkor hazánk hiába mászik ki a válság süllyesztőjéből, hisz csak a korrupció szakadékába evickél át. Mivel "a helyzet egyre fokozódik", így egyre radikálisabb megoldásokkal lehet csak megállítani a folyamatot - még ha egyeseknek ez a szó nem is tetszik, vagy teljesen mást értenek alatta, mint amit jelent.

Felkelteni az érdeklődést

Az első lépés a valódi jogállam megteremtésére az, ha mindennek megvan a maga megfelelő következménye. Ehhez persze az is kell, hogy a képviseleti demokrácia normálisan működjön - hisz anélkül bármit simán el lehet sumákolni. A jelenlegi ingerküszöb nagyjából százmillió forintnál kezdődik, ezen összeg alatt fel sem kapjuk a fejünket, hisz már megszoktuk. Ebből pedig az következik, hogy aki százmillió alatt mutyizik, annak kisebb az esélye a komoly büntetésre.

Pedig nem feltétlenül kellene erőszakkal rabolni ahhoz, hogy nagyon komoly károkat okozzunk. Azonban úgy néz ki, a bíróság manapság így gondolkozik, mert a fehérgalléros bűnözők néha hatalmas összegek elmismásolását is megússzák némo aprópénz befizetésével és felfüggesztettel, míg a fegyveres rabló húszezerért is a börtönben találja magát. Nézzük meg most ennek egy másik szemléletét.

A mai világban hajlamosak vagyunk kizárólag a számok alapján gondolkozni: tegyünk most így mi is. Mondjuk ki, hogy mindenki, akinek a bármilyen fajta tolvajlása eléri az 5 millió forintos összeget - vagy ekkora kárt okoz bizonyos eljárások során (pl.: közbeszerzés) a magyar államnak - azt kötelező letöltendő börtönbüntetéssel sújtani.

Hogy miért pont 5 millió? Mert annyiból már meg lehet menteni egy életet: el lehet végezni egy komoly, életmentő műtétet, amit nem fizetne a tb; egy hajléktalant új, vidéki házba lehet költöztetni és rá lehet szoktatni szociális programmal a GDP-termelésre és az adózásra; vagy családokat lehet megmenteni a kilakoltatástól. Tehát egy ekkora összeg jogtalan elvétele már jelent a társadalom számára akkora veszélyt, mint amekkorát egy fegyverrel hadonászó, pénzt követelő rabló.

A lépés az ingerküszöböt is beállítaná az ötmilliós szintre, hisz a társadalom tudná, hogy ez után már kemény börtön jár. Ráadásul a „nagylopások” átlag összege is drasztikusan csökkenne olyan 4,99 millióra, ami folytán sokkal több pénz maradna a fejlesztéseke, s ekképp az egész ország gyorsabban fejlődne. Természetesen ez egy radikális szabály lenne az EU-s országok törvényeihez képest, de semmi nem zárja ki, hogy végre mi mutassunk egy kis pozitív példát.

Megsebezni az istenüket

Mivel a törvény nyomán a választók látnák, hogy a rossznak igen is van következménye - és hosszabb távon a fentiek is erős fehéredésnek indulnának, a kivételek pedig a börtönök lakosságát erősítenék - így aktívabban fordulnának a politika felé. Ha ez megtörténik, akkor ténylegesen érvényt lehetne szerezni a képviseleti demokráciának, amivel a politikát is meg lehetne tisztítani a szeméttől.

Ehhez persze meg kell sebezni az istenként tisztelt népszerűségi indexüket, ami nagyon egyszerűen megoldható lenne némi tájékozódással, és tudatos szavazással - az eredmények pedig magukért beszélnének. A Fidesz országszerte 50 százalék felett teljesít, Esztergomban viszont Meggyes Tamás fideszes jelölt a 10 százalékot se érné el? Meggyes olyan gyorsan repülne a pártból, hogy azt hiszi a Vissza a jövőbe IV.-et épp róla forgatják. Az MSZP nagy nehezen összedi a szavazatok egyötödét, míg a VII. kerületben, a Hunvald-érában az 1 százalékot is alig érné el? Hunvald nemhogy börtöni fizetést nem kapna, hanem az MSZP próbálna mindent rávarrni, hogy megmutassa: ők biz megbüntetik a szemetet!

Tehát ha mindennek meglenne a maga értelemszerű következménye, akkor a döntéshozók nem azon versenyeznének, hogy ki tud minél több kiskaput keresni, hanem azon, hogy melyikük a becsületesebb - mert ez több szavazatot hozna. Ha pár ilyen törvény megvalósulna, akkor a Korruptivity következő kiegészítőjét nem az elkövetkező magyar választásokról készítenék hanem mondjuk Bulgáriáról. Elvégre ha Magyarország nem egy következmények nélküli ország lenne, akkor talán működne néhány elmélet a gyakorlatban is.