A T. Ház keresztes békéje

"A nemzeti radikálisok visszateszik a lábukat a Magyar Parlamentbe" - írtuk annak apropóján, hogy a Jobbik EP-tagságából fakadó jogával élve, a héten alighanem a magyar törvényhozás tűzkeresztségén is átesik.

De vajon számíthat-e a jelenlegi parlamenti pártok kereszttüzére? – kérdezősködünk a frakcióknál, hiszen Csurka István sokak szemében örvendetes kivonulója óta mégiscsak elmondhattuk, hogy a szélsőségesen gondolkodó politikai erők legfeljebb az Országház homlokzatának tövéig jutottak. (Igaz, ha ott voltak, oda is piszkítottak, lásd a 2006 őszi-téli „vigasságot”, amely után a Kossuth tér fertőtlenítése és gyepcseréje egyaránt szükséges volt.)

Gyorsan kiderült, a Tisztelt Ház padsorait állandó jelleggel koptató frakciók részéről Morvai Krisztináéknak nemhogy kereszttűzre, de még a magyar Parlamentben szokásos pártpuffogásra sem nagyon kell számítaniuk. Ez azért érdekes.

Nem csak arról a keserédes abszurdumról van ugyanis szó, hogy egy velejéig euroszkeptikus párt végső soron épp az Európai Unió – pontosabban annak „demokrata stílusú” – épületén keresztül jut először szóhoz a magyar Országgyűlésben.

Hanem arról is: az átlagpolgár által szó szerint „mélyen” Tisztelt Ház bentlakói immár az együttműködés minimumát sem képesek felmutatni. Holott ha valami, akkor a majd’ összes parlamenti párt szavazóbázisából csipegető, s ezért minden demokratikus politikai erőre potenciális veszélyt jelentő Jobbik olyan közös ellenség képében tűnhetne föl számukra, amely ellen párthovatartozás nélkül kívánatos síkra szállni.

Ilyesmiről azonban szó sincs. Göndör István, a szocialisták frakcióvezető-helyettese például, amikor a Jobbik-bevonulóról kérdezzük, a házszabály aprólékos magyarázatába kezd, ahelyett, hogy legalább egy közönséges „aMagyarSzocialistaPárteddigisésezutániskiállademokráciavédelmében”-t elmorzsolna.

No, nem mintha legfőbb riválisa, Répássy Róbert fideszes frakcióvezető-helyettes sokkal nagyobb kiállásra ragadtatná magát. Annyit legalább megjegyez, a Fidesz nem fog „közjogi szabályokat felrúgni, mert olyan képviselőket választott az ország az EP-be, akikkel sokan nem szimpatizálnak, így ő maga sem.”

A legjobb kétségkívül a KDNP reakciója. Elöljáróban annyit, Halász Zsuzsa, a párt szóvivője először nem is érti, mit és egyáltalán miért kellene reagálnia, majd pedig mérhetetlenül cinikus módon kijelenti, hogy „tisztességes választáson, Magyarország polgárainak bizonyos százaléka erre a három emberre szavazott, tehát ne kezdjük már el vitatni” a jogaikat.

Mintha nem a kereszténydemokraták lettek volna a Fidesszel karöltve azok, akik bő két és fél éven keresztül (!) demonstratíve kivonultak az ülésteremből, ahányszor csak a szintén törvényesen választott Gyurcsány Ferenc szót kért az Országgyűlésben.

Vajon miért van, hogy a kormánypárt a legnagyobb ellenzéki szövetséggel inkább a hallgatásban osztozik, ahelyett, hogy ha már egységesen nem is, de legalább külön-külön kiállna a mérsékelt politikai berendezkedés szükségessége mellett?