Idősek, mint erőforrások?

A szociális tárca államtitkára az Idősügyi Nemzeti Stratégia kedden megkezdődött parlamenti vitáját megnyitó expozéjában elmondta: az előterjesztés lényege egy paradigmaváltás érvényre juttatása, amelyben az idősekről való gondoskodásban a korábbi - a veszteségekre összpontosító - deficitmodellt egy fejlődésmodell váltja fel.

Ez a modell a meglévő képességek megőrzését és a szunnyadó készségek előhívását célozza - emelte ki.

Közölte: stratégiailag kell felkészülni azokra a társadalmi, demográfiai kihívásokra, amelyek a születéskor várható élettartam növekedéséből származnak. Érvelt "az idősödés menedzsmentjének" elsajátítása mellett és fontos célnak nevezte a népesség egyre nagyobb arányát alkotó idősödő generáció mind erőteljesebb társadalmi hasznosságának előmozdítását.

A stratégiában megfogalmazott időspolitika megvalósítása lehetővé teszi az idősek önmaguk iránti tiszteletének és méltóságának megóvását - mondta Korózs Lajos, hozzátéve: a program irányt szab annak, hogy 2034-re milyen jövőkép, "célállapot" valósuljon meg.

Szorgalmazta, hogy a stratégia elfogadása után hároméves időszakokra bontott cselekvési tervek készüljenek.

Szavai szerint a stratégiát öt prioritás jellemzi: az első az időskori aktivitás, a függetlenség és a társadalmi presztizs megőrzése, a második a biztonság, a megfelelő életminőség, a betegségek kockázatának csökkentése és a funkcionális önállóság megőrzése.

A harmadik prioritás - sorolta - az élethosszig tartó fejlődés, az életöröm és az autonómia megőrzése, a negyedik a társadalmi részvétel, a közösségi megbecsültség növelése, az ötödik pedig az esélyegyenlőség és a pozitív reakciók adása az idősödés társadalompolitikai kihívásaira.

A programban rögzített fejlesztési irányok céljának az idősek társadalmi kirekesztődésének megakadályozását nevezte.

Az államtitkár az Idősügyi Nemzeti Stratégiát hosszú távú, nagy jelentőségű programnak minősítette, amelynek kidolgozását több éves kutatás, elemzés és műhelymunka előzte meg.