Elmebaj a MÁV körül

A vasútvonalak bezárásának terve maga a káosz és a teljes koncepciótlanság. A közel 2000 kilométer vasútpálya használaton kívül helyezése nemcsak a szakmaiatlanságot, de a józan ész hiányát is mutatja. Mégis mi akkor a célja?

Amit mindenképpen tudni kell: a BKV közpénzeket elnyelő feneketlen kútja, apró gyűszű csupán a MÁV kozmikus nagyságú fekete lyukához képest. Míg a BKV csak a fővárosban tevékenykedik, addig a MÁV országos szervezet, hatalmas apparátussal, hatalmas költségvetéssel: közel 200 milliárd forintot kap az állami büdzséből.



Ez csak azért érdekes, mert miközben ekkora pénzeket kap (a saját bevételek mellett) a fejlesztések szinte elhanyagolhatóak. Az egyik leginkább terhelt vasútpálya a Budapest – Balaton vonal lassan annyira rossz, hogy két óra alatt sem ér le egy gyorsvonat a kényszerű lassítások miatt. Ahelyett, hogy a beletömött pénzek célirányosan lennének elköltve, fejlesztésekre és megtérülő befektetésekre mennének, csak folynak ki milliárdszámra.

És nem csak a korrupció miatt. Maga a rendszer olyan, hogy gond nélkül nyúlnak le belőle a legkisebb könyvelők meg raktárosok is ezt-azt – néhány tízezerért. Ezer sebből vérzik az egész vállalati struktúra. (Ettől függetlenül biztosan van éppen elég piszkos-ügy a MÁV vezetés környékén is, igaz konkrétumokról egyelőre nem tudunk.)

Amputáció

A fűnyiró-elv
1874 kilométeren tervezi megszüntetni a vasúti közlekedést a decemberben esedékes menetrendváltáskor az Antali Károly közlekedési kormánybiztos vezette csapat. A mellékvonalak nagyobbik felén állnának le a vonatok. Olyan városok maradnának teljesen vasút nélkül, mint Baja, Szarvas, Mezőhegyes, Makó, Battonya, Vésztő, Mohács, Komló, Nagyatád, Tab, Zirc, Szécsény, Gyöngyös.
Ezt viszont nem a vonalak megszüntetésével kell orvosolni. Olyan ez, mintha a körömfájásos embernek rögtön egész kezének az amputálását javasolnák. Nem azon a 2000 kilométer vasúti pályán szaladgáló néhány szerelvény az, ami a MÁV problémáját jelenti. Csak sajnos még mindig olyan emberek ülnek a hatalomban és azok környékén, mint „szakértők”, akik a kádári-rendszer gondolkodásmódjával szocializálódtak. Ez pedig mindig a fájdalmasan buta „nadrágszíjmeghúzáshoz” vezet.

Jó lenne, ha legalább egyszer mutatnának egy állami vállalatot, ahol ez működött. De nincs. Mikor Kóka János akkori SZDSZ-es közlekedési miniszter kitalálta a vasútpályák bezárását, komoly milliárdok megspórolását várta tőle. Mi lett belőle? Alig egy milliárdos kiadáscsökkenés. Ez a szám elenyésző ahhoz képest, amit célként tűztek ki. A bosszúság viszont, és emberek életének megnehezítése ennél jóval többet ér.

Teljes elmebaj

A legeszeveszettebb ötlet pedig az, hogy a vasúti közlekedést buszokkal váltják majd ki. Kevés épeszű ember van, aki belátja ennek nagyszerűségét. Merthogy nincsen neki. A benzin árának folyamatos ingadozása, (egy sokak által jósolt drasztikus olajár-emelkedés) a környezet erőteljes szennyezése, az utak állapota, a vasúti és közúti balesetek aránya mind-mind azt mutatja, sokkal inkább a vasútra kell terelni a közlekedést. Pedig nem teremnek ott sem sokkal nagyobb lángelmék.

De érdekes a román helyzet is. Ott éppen a minap jelentették be, hogy leépítéseket terveznek az állami vasútnál. A hírek szerint 12 ezer főt szeretnének elbocsátani. Ám arról nem szólnak a hírek, hogy egyetlen centiméternyi pályát is megszüntetnének. Racionalizálnak tehát, de nem teszik tönkre a vasutat.

A vasúti közlekedés fejlesztésébe nagyjából tíz-tizenöt éve fogott bele több uniós ország is, miközben mi hagyjuk lerohadni Európa egyik legjobban kiépített hálózatát, hogy helyette gigapénzeket öljünk az autópálya építésbe. Elmebaj.