Isten éltesse, Laci bácsi!

Négyszeres olimpiai bajnok cukrászatban, magyar házat nyitott Párizsban, ő jegyzi a világ harmadik legnagyobb könyvét, és élethosszig tartó küldetésének érzi a hazai éttermi kultúra közvetítését. Benke Laci bácsival, a "nemzet szakácsával" 61. születésnapja alkalmából beszélgettünk.

- Dobostorta vagy halászlé?

- Hűha, hát ez egy nehéz kérdés. Mert az első szakmám ugyan a szakács volt, a második viszont a cukrász. Ez utóbbi mesterségben nyertem négy aranyat a frankfurti cukrászolimpián.

- Legnagyobb eredményeit tehát cukrászként jegyzi?

- Ez így nem teljesen igaz, hiszen anno a Sevillai világkiállítás egyik séfje voltam, Párizsban magyar házat nyitottam. Az igazság az, hogy többségében szakácsként dolgoztam, most is ezzel foglalkozok, de a cukrászat koronázta meg a tevékenységemet.

- Javítson ki ha tévedek, de nekem eléggé úgy tűnik, hogy Ön olyan ember, aki folyton a lehetőségeket keresi maga körül. Főzőműsora van televízióban, ételfutár céget vezet, szakkönyveket ír, üzletláncot reklámoz… „Átlag” szakácsoktól ritkán látható aktivitás jellemzi.

- Nézze, nekem a sütés-főzés a szenvedélyem, az életem. Tudja, engem még a nagy Gundelek tanítottak annak idején. Egyszer a Gundel Feri bácsi mondta nekem, hogy fiam, ha a szakmád lesz a hobbid, mindig vidám ember leszel, mindig meg fogsz újulni, sok barátod lesz. Ezt én egész életemre útravalóul vettem. Egyébként, ha már a könyveket említette, a Parlamentben megtekinthető a Magyarok Asztala című kötet, aminek társszerzője vagyok, s amely a világon a harmadik legnagyobb könyv, emellett az Évezred Kódexe cím birtokosa.

- Nocsak, ezt nem is tudtam.

- Tudja, Magyarországon ez nem hír, mert a Győzike kutyája nem szaladt el mellette. A BBC meg már tizenkét adást leadott a művet bemutató sorozatból…

- Ez tehát a jelen. De mi lesz önnel a jövőben? Meddig tervezi még ezt a hajtós életmódot?

- Hát, tudja kamaszkorban vagyok még, úgyhogy úgy érzem, kell még tennem egy kicsit a szakmáért. (Nevet.) Azt gondolom, hogy a gasztronómia a nép nemzeti kincse, amelyet ápolni kell és továbbadni a fiatalabbaknak. Mert a hot-dog meg a hamburger legfeljebb éhségcsillapító, a magyar ízek viszont a kultúránk részét képezik. Leültetni az embereket a fehér asztal mellé, ez egy élethosszig tartó küldetés.

- Láttam a honlapján, hogy a receptjeit szívesen osztja meg ország-világgal. Nem tart attól, hogy elcsaklizzák őket?


- Nem, sőt örülök neki, ha használják az ötleteimet. Mint mondtam, mindig szerettem átadni azokat a csalafintaságokat, furfangokat, amikkel még szebbé, még jobbá, még hangulatosabbá tehetjük ételeinket. Örömmel tölt el, ha látom, hogy megfogadják tanácsaimat.

- Augusztus 20- után egy nappal ünnepli a születésnapját, de gondolom az ünnepi menüt azért nem Ön fogja készíteni.


- Valóban nem, azt ugyanis mindig a család készíti el meglepetésszerűen. Nincs könnyű dolguk, hiszen nagyon válogatós vagyok, mindent megeszek. Történetesen a tányérról a mintát is, ha éhes vagyok. Persze azért az alakomra vigyázok, mondom is mindig a doktornőnek, hogy nekem nem a súlyommal, hanem a magasságommal van a baj. (Nevet.)

- Hát az biztos, hogy nem lennék a Laci bácsi háziorvosa…

- Na igen, mert az igazság az, hogy amit hét közben leadok, hétvégén mindig visszaszedem. Képzelje csak el: elmegyek például egy birka- vagy gulyásfesztiválra. Ha csak a felhozatal felét végigkóstolom…

- Önt hallgatva a híres magyar pezsgőital szlogenje jut eszembe: hagyomány és minőség.

- Így van. Nem véletlen, hogy mindenhol igyekszem a minőségi magyar ízeket népszerűsíteni, mert a szülőföld ízeinél nincs fenségesebb a világon.

- Mára elfelejtettük volna ezeket?

- Igen, ezt kő keményen ki lehet jelenteni. És higgye el, nem attól magyaros egy étel, hogy négyszer százat úszik a zsírban. Nem attól ünnepi egy ebéd, hogy húsleves meg prézlis hús kerül az asztalra. Az isten szerelmére, hát ha végigmegyünk vasárnap délben az utcán, nem érzünk mást, csak húsleves illatot, továbbá rengő házakat, mert mindenki klopfolja a húst. Gyermekeink lassan már nem ismerik a főzelékeket, nem ismerik a kitűnő leveseinket a lényeg, hogy rántott hús vagy csirkecomb legyen. És a többi?

- Mit csinál olyankor, amikor nem főz?

- Szeretek kirándulni, színházba járni, olvasni, internetezni, no meg persze az unokáimmal és a családommal lenni. El kell mondanom, hogy nálunk egy elég érdekes helyzet állt elő, mert az öcsém egyben a sógorom, ugyanis a feleségem húgát vette el. Így tehát mi egy valóságos kis családkonszernt alkotunk.

- Köszönjük szépen a beszélgetést, és isten éltesse Laci bácsit!