Egy rovar, amely 18000 kilómétert utazik

Ezzel a rovarok hosszútávrepülő bajnokai - véli Charles Anderson biológus, aki tengerbiológiával foglalkozik a Maldív-szigeteken. A szigetcsoportra minden évben milliónyi szitakötő érkezik.

A szigetcsoport nyilván számos lakója ismerte már e jelenséget, a szakma azonban eddig nem értesült róla. Amikor húsz éve először tűnt fel Andersonnak az évente megismétlődő szitakötő-invázió, semmit sem talált róla a szakirodalomban, ezért elkezdett saját maga kutatgatni. Lassacskán rájött, hogy a hosszútávú repülés rovarvilágbajnokaira bukkant.

A szitakötők minden év októberében érkeznek Indiából a Maldív-szigetek középső és déli atolljaira. Ezek 500-1000 kilométernyire fekszenek a legközelebbi szárazföldtől. A rovarok csupán néhány napig időznek, majd folytatják útjukat a következő cél, a Madagaszkártól északkeletre fekvő Seychelle-szigetek felé. Ide decemberben érnek, azonban itt sem maradnak sokáig, hanem továbbrepülnek Afrika felé. Az Indiai-óceánon átvezető útjuk során a rovarok mintegy ezer méter magasságban repülnek, hátszélként használva az ottani légáramlatokat.

Tanzániába és Mozambikba januárban érkeznek, márciusban egyesek akár Ugandában is felbukkanhatnak - írta a Die Welt című német lap internetes kiadása (www.welt.de). Ezután felszedelőzködnek, és megkezdik a visszautat. A vándorlásban különböző fajok vesznek részt, leggyakoribb köztük azonban a Pantala flavescens nevű.