Mesterséges tó a sivatag közepén

Az ünnepélyes kapavágást Gurbanguly Berdimukhammedow türkmén elnök tette meg nagyszabású ünnepség keretében az összegyűlt ezer fős tömeg - magas rangú kormányzati tisztségviselők, diplomaták és helyi potentátok előtt.

Mint az államfő hangsúlyozta, új élettel töltik meg a most még kietlen pusztaságot. A projekt révén le lehet csapolni az elvizenyősödött gyapotültetvényeket. Az Aranykor tavát tápláló csatornák mentén és a mesterséges vízgyűjtő környékén kialakuló dús vegetáció az egykorvolt sivatagba csalogatja a költöző madarakat.

"Ezek a csatornák az öntözést teszik lehetővé, átváltoztatva a Karakumot virágzó oázissá" - hangsúlyozta Berdimukhammedow.

A tervek szerint a tó egy természetes földteknőben létesül, majdani területe eléri a 2000 négyzetkilométert, mélysége 70 méteres lesz, s 130 milliárd köbméter vizet tartalmaz majd. A vizet 2650 kilométer hosszúságú csatornarendszer segítségével juttatják el az elöntött gyapotföldekről a helyszínre. A tó feltöltése a tervek szerint 15 évet vesz majd igénybe, a projekt számított költsége 4,5 milliárd dollár (876 milliárd forint).

A türkmén kormány szerint a projekt környezetkímélő és víztakarékos, ami igen fontos szempont egy olyan térségben, amely állandó vízhiánnyal küszködik.

A környezetvédők viszont aggódnak, hogy a terv, amely még Berdimukhammedow elődje, Saparmurat Niyazov agyában született, természeti katasztrófát jelent a vidéknek. A gyapotföldekről elvezetett víz ugyanis mérgező vegyületeket - rovarirtókat és műtrágyát tartalmaz, némely szakember szerint pedig a sivatagi forróság igen gyorsa elpárologtatja a vizet.

A környezetvédők az át nem gondolt projektek tragikus példájaként az Aral-tó sorsát hozzák fel, amely Kazahsztán és Üzbegisztán között található. Egykoron ez volt a világ negyedik legnagyobb tava, ám a szovjet idők öntözési beruházásainak következményeként kiterjedése majd 90 százalékkal csökkent.

Annak ellenére, hogy az Aranykor tavát a tervek szerint a gyapotültetvényekről elvezetett víz táplálja, sokan attól tartanak, hogy a türkmének "megcsapolják" a Szir-darja folyót, amely az ország északi, Üzbegisztánnal közös határán fut. Ez vitákat gerjeszthet a két szomszédos ország között, s további környezeti károkat okozhat.