Szili Katalin tudja a megoldást?

Szili Katalin bátor tettre szánta el magát: lemondott a házelnöki tisztségéről azért, hogy minden erejét a baloldal megújításának szentelhesse. Vajon ez egy jól előkészített terv első lépése vagy csupán egy pillanatnyi elhatározás eredménye?

Az MSZP hétvégi kongresszusának legnagyobb meglepetése Szili Katalin lemondása volt az Országgyűlés elnöki pozíciójáról. A politikus ezt azzal indokolta, hogy ezentúl minden energiáját a baloldal megújítására akarja fordítani.

Bejöhet neki?

Nézzük a tényeket! Szili Katalin jelenleg a legnépszerűbb szocialista politikus. Szili a májusi pécsi időközi polgármester-választáson 34 százalékot kapott, amely ugyan eltörpül a győztes Páva Zsolt eredménye mellett, viszont ha az MSZP EP-választáson elért 17 százalékát nézzük, akkor megállapíthatjuk: nem is rossz ez az eredmény.Szili Katalin relatív sikerének a titkát a személyiségében és az egyes ügyekben tanúsított magatartásának, illetve korábbi nyilatkozataiban megfogalmazott álláspontjában kell keresnünk.

Szili ugyanis egyáltalán nem megosztó személyiség. Az elmúlt években a véleménye többször is markánsan eltért a pártja hivatalos álláspontjától (gondoljunk csak például a 2004. decemberi népszavazásra!). Eltérő véleménye hangoztatása mellett, házelnöki pozíciója lehetővé tette (sőt megkövetelte tőle), hogy többször is „békítő” szerepbe kerüljön a különböző parlamenti frakciók között.

Ezen felül személyét nem sározták be botrányok, még a legutóbbi, pécsi választáson sem került elő semmilyen terhelő tény, sőt egyszerű vádaskodás sem vele kapcsolatban.

Persze a párton és a frakción belül való viszonylagos önállóságának az volt az ára, hogy az utóbbi időben nem tartozott a párt legszűkebb vezetőségéhez. Ez azt is jelenti, hogy jelenleg nincs olyan szilárd bázisa az MSZP-tagok körében mint például Lendvai Ildikónak, Kiss Péternek, Szekeres Imrének vagy a fiatalabb generáció emblematikus képviselőinek (Ujhelyi István, Mesterházy Attila).

A parlament elnöki pozíciója ha lehet, még inkább eltávolította őt nemcsak a párttagságtól, hanem a választópolgároktól is. Az így „elvesztegetett” éveket most nagyon nehéz lesz behozni, bár arra joggal apellálhatnak a Sziliben bízók, hogy a jövőben „jó reklámarca” lehet a baloldali fordulatnak.

Mi a cél?

Szili hangsúlyozza, hogy nem a párt újjáépítése, hanem a baloldal megújítása a célja.
Nem pártpozícióban gondolkozik (tegyük hozzá ehhez jelenleg valószínűleg nincs meg a párton belüli támogatottsága), hanem a saját szavai szerint „alulról akarja újjáépíteni a baloldalt”.

Szerinte két – látszólag össze nem egyeztethető – dolgot kell egyszerre csinálnia az MSZP-nek. Egyrészt támogatni kell a kormány válságkezelő politikáját, ugyanakkor egy markáns baloldali fordulatot kell megtenni.

A változás előfeltételét abban látja, hogy a jövőben több, eddig háttérben tartott kérdést újra elő kell venniük a szocialista politikusoknak. Szili szerint az elmúlt években a gazdaságpolitikai gondolkodás elsődlegessége vezetett ahhoz, hogy minden más kérdés háttérbe szorult, s ez oda vezetett, hogy jelenleg a minden kérdésre egyszerű válaszokat adó szélsőségesek erősödtek meg.

Újra elő kell venni tehát szerinte a szolidaritás, a társadalmi igazságosság és felelősségvállalás elveit és azok mentén kell újjáépíteni a baloldali politikát Magyarországon.

Az ambíciózus tervekhez konkrét számokat is mondott a politikus a köztévé reggeli adásában: az elmúlt években „1,8 millió szavazót veszítettünk. Ez körülbelül annyi, mintha három év alatt minden nap egy 20000 fős település lakóit veszítettük volna el”. Őket és az ún. „politikai hajléktalanokat” kell megszólítaniuk ahhoz, hogy újra „váltópárt legyen az MSZP”.