Elveszett pünkösdi szokások

Több ünnephez hasonlóan a Pünkösdhöz is rengeteg szokás kötődik. Egyaránt vallási, és népi hagyományok is kötődnek ehhez az ünnephez, de ezeket már szinte sehol sem ápolják. Pedig nem is volt annál viccesebb, amikor megválasztották a Pünkösd királyát és királynőjét.

Első hallásra az ünnep valásos része ugrik be az embernek, pedig a Pünkösd is régi hagyományokra épül. Itthon, a kereszténység előtt ápolták ezt az ünnepet, rengeteg szokás kötődik hozzá, amiket mára már szinte teljesen elfelejtettek az emberek.

A szó eredete
A görög pentékoszté szóból származik, ami ötvenet jelent, a későbbi magyar elnevezés, a pünkösd szó ebből ered.Több mint ezer éve virággal köszöntik ezt az ünnepet Európa országaiban. Az emberek ilyenkor a bő termésért, és a gyermekáldásért imádkoznak.
A Pünkösd egy mozgó ünnep, ami május és június közé esik. Mindig összefügg a Húsvéttal, szoros a kapcsolat a két ünnep között, mivel mindössze 50 nap van a két esemény között.

Valójában ez egy egyhetes ünnep, de csak két napot nevezünk ténylegesen Pünkösdnek, s ebből egy mindig vasárnapra, a másik hétfőre esik, ami munkaszüneti napnak számít. A májust gyakran Pünkösd havának is nevezik.



Az ünnep vallásos arca

Ez egy újszövetségi egyházi ünnep, mellyel a kereszténységre, és a Szentlélek eljövetelére emlékeznek. A Szentlélek ezen a napon látogatta meg Szűz Máriát, és az apostolokat, így lett ez ilyen fontos nap a keresztények számára.

Minden évben megtartották Pünkösd ünnepét a templomokban is. A lángnyelveket szimbolizálva a pünkösdi rózsa szirmait szórták szét, a Szentlelket egy fehér galamb jelképezte. A lányok, nők ilyenkor vörös ruhába bújtak, hajukat befonták, és a bal vállukra kanyarították. A férfiak is felöltötték legszebb ünneplős ruháikat, s már kezdődhetett is a mulatság. A középkorban még harsonákkal jelezték a Szentlélek eljövetelét, és sok esetben égő kócokat is gyújtottak, amiket a templom padlásáról eresztettek alá.

Az egyház születésnapját is ekkor ünneplik, nemcsak a szentlélek eljövetelét. Úgy tartja a mondás, hogy Krisztus mennybemenetele után Mária, az apostolok, és a tanítványok együtt ünnepelték a Pünkösdöt. Hirtelenjében hatalmas szél támadt, majd lángnyelvek jelentek meg, mindannyian megteltek a Szentlélekkel. Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek meghagyta nekik. A Jeruzsálemben tartózkodó emberek meglepődve tapasztalták, hogy megértik azt, amit az apostolok mondanak. Ekkor előlépett Szent Péter és prédikálni kezdett, sokan megértették őt is, s belőlük alakultak ki az első keresztény gyülekezetek.



Pünkösdi népszokások


Ezek a vicces népi hagyományok már-már teljesen feledésbe merültek. Több országban ilyenkor emlékeztek Flórára, a növények és virágok istennőjére, de rajta keresztül ez az időszak termékenységi ünnepnek is számított. Ez a hagyomány még a kereszténység elé nyúlik vissza.

Rengeteg szokás fűződött ehhez a naphoz, amiknek egy töredéke még ma is jelen van a néphagyományokban, de legtöbb része már teljesen kihalt.

Pünkösdi király választás

Tavaszköszöntés
A tavaszból nem hiányozhattak a virágok, bár ekkor már lassan a nyár felé vette az irányt idő, az emberek mégis a tavaszra emlékeztek. Kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítésének a lécei közé zöld ágakat, és virágokat tűztek. Ez nyugodtan lehetett bodza, pünkösdi rózsa, vagy akár jázmin. Azért volt erre szükség, mert így szerették volna megelőzni, hogy a villám belecsapjon a házba. Néhol a lányos házakat részesítették ebben a kegyben, hogy csak az ő házaikra tűztek virágokat.
Már a középkorban is megválasztották a Pünkösd királyát; ezért a címért a fiatal legényeknek különféle ügyességi versenyeken kellett részt venniük. Tuskócipelésben, karikába dobásban, tűzugrásban, lovasversenyekben kellett összemérniük az erejüket. Pünkösd királya vezette a többi legényt, ráadásul minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre meghívták, emellett a kocsmákban ingyen ihatott. Akármilyen jól is hangzik, ez a tisztség csak egy hétig tartott, de a szerencsésebbek akár egy évig is viselhették ezt a címet. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl már udvarolhattak, és kocsmázhattak is.

Pünkösdi királynévárás
Négy nagyobb lány körbevitt a faluban egy ötödiket; a legkisebbet, a legszebbet. A fiatalok énekeikkel, és jókívánságaikkal körbejárták a falut. Az aprócska menet megállt minden udvaron, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. A játék végén a háziak megkérdezték, hogy a királyné édes-e vagy savanyú? Ezek után megcsikizték a lány állát, s ha elmosolyodott, de nem villantotta ki fogsorát, akkor megnyugodott mindenki, mert bőséges termés kecsegtette őket. Termékenységvarázsló mondókákat kántáltak a királynőnek, majd mindenki ajándékokat is kapott. A Dunántúlon később adománygyűjtéssel párosult ez a szokás.

Pünkösdölés
Ilyenkor a pünkösdi király, és királyné együtt jelent meg, s legtöbbször adománygyűjtésre szolgált ez az összejövetel. A gyerekek, fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s így gyűjtötték az adományt.

Törökbasázás
Kiválasztották a legrosszabb fiút a faluban, selyembe öltöztették, és turbánt nyomtak a fejébe. Ruháját kitömték szalmával, majd összeláncolt kézzel végig vezették a falun. A beöltözött tíz-tizenkét éves basa ugrándozott, miközben a többi fiatal zöld gallyakkal csépelték.

Régen így zajlott a Pünkösd, ezekkel a népszokásokkal szerették volna az emberek feldobni az életüket. Ilyenkor minden sokkal könnyedebb volt, a szerelmesek is mutatkozhattak együtt, udvarolhattak, senki nem nézett rájuk rosszalló szemekkel. Érdekes lenne, ha még ma is élnének ezek a szokások, de már csak egy két faluban ápolják őket.