Fúrás és fúrás közt van különbség
A porózus, hűvösebb kőzetbe fúrt olaj és gázkutakhoz képest a geotermikus kutak a tömör, kemény sziklarétegen át érik el a mélyben rejtőző hőt. A hagyományos fúrásnál a hasadékok nem kívánatosak, mert kárba veszik bennük a fúráshoz használt folyadék. A geotermikus kutak esetén a hasadékokat keresik, ahol feltörhet a gőz, vagy a forró víz.

Az ásvány- és termálvízkutatók kilométeres fúrásokat végeznek a kőzetben. Ez nagyon költséges dolog. Egy gránitos kőzetben a darabonként 30 ezer dollárt érő fúrófejek átlagosan 40 óránként hibásodnak meg egy olyan művelet során, amely körülbelül négy hónap alatt fejeződik be. Európában, és Észak-Amerikában tehát egy átlagos termálvizes kút esetében csak a fúrófejekre közel 360 ezer dollárt költenek.

Forradalmi technológia a Potter Fúrók fejlesztette lángsugár fúró. Ez a gép óránként 30 métert képes kifúrni, tízszer olyan gyors, mint a hagyományos fúrók. A fúrófejbe hidrogént vezetnek. Majd miután begyújtják, a lávánál is forróbb, 1800 fokos hőséget hoznak létre. A perzselő láng felbontja az ásvány szerkezetét. A fúró feje egy 4000 fokos láng, és a hagyományos fúrótól eltérően hozzá sem ér a kőhöz.

Mérgesgázok
A kutak kifúrása nem csupán nehéz és költséges művelet, de veszélyessé is válhat. A föld alatt ugyanis sokhelyütt, olyan gázok gyülemlettek fel, amik a levegőbe kerülve a munkásokra is veszélyt jelentenek. Közülük a legveszélyesebb a H₂S, vagyis a kénhidrogén. Nagy mennyiségben belélegezve eltompítja az érzékeket és az áldozat még azt sem fogja fel, hogy mérgezése van. Évente átlagosan 8 munkás veszti életét, csak az Egyesült Államokban.