Tizenhárom év után megkerült fiú

Az orvosok annak idején rábeszélték a kismamát, mondjon le a gyerekről, úgysem él sokáig. Az anya fájó szívvel megírta a lemondó nyilatkozatot, de még sokáig naponta érdeklődött telefonon a kicsi állapota iránt, mígnem a kórháziak megunták, s azt mondták, a baba meghalt.

Vologya azonban nem csupán életben maradt, hanem egészsége is egyre javult a csecsemőotthonban, négyéves korára a sok bajból egyedül siketsége maradt vissza, s bár beszélni nem tanult meg - a diagnózis szerint a beszédszervek bénultsága miatt -, kitűnő tanuló lett a siketek gyermekotthonában. Tanárai szerint sokat rajzol, és néhány hónapja kért egy bibliát, azóta ikonokat fest.

Nem is változott volna semmi, ha nem kerül az intézetbe gyakorlatra egy fiatal szociálpedagógus, és nem akarja előkészíteni a gyerek papírjait a személyi igazolvány kiállításához. Amikor kiderült, hogy Vologyát árvaként neveli az állam, miközben szülei élnek, bekapcsolódott az ügyészség, a szülők pedig boldogan jöttek és vitték haza megkerült fiukat az otthoni másik kettő mellé.

A családban pedig Vologya elkezdett - habár lassan és nehezen, de - beszélni.
Hogy ki mérte a családra és a gyerekre ezt a nehéz sorsot, ma már nem lehet kideríteni, ennyi év távlatából orvosi hibát, netán rossz szándékot nem lehet bizonyítani, felelős nincs.