Gyurcsány ne vegyen rá mérget!

Nem könnyű belelátni Gyurcsány Ferenc fejébe. De nagy a gyanúm, hogy kilátni is nehéz onnan. Mert ez a mostani’ legnagyszabásúbb’, ’sohasemvoltmégilyen’ ötlete megint elég sötét és zavart. Na, nem azért mert rossz vagy jó, hanem me

Az adórendszer teljes reformjára készül Gyurcsány Ferenc. Mint mondja, ilyenre az elmúlt húsz évben még nem volt példa. Igaza van. És abban is, hogy adóreform kell. Ha csupán a felszínt nézzük, azt is mondhatnánk: ez a bátorság dicséretes.

Ha viszont megkapargatjuk a felületet, rájövünk, a kormányfő memóriájával komoly gondok vannak: fel kellene frissíteni egy kissé. Először is: a 2009-es költségvetést többszöri átírás után fogadta el az Országgyűlés. Mégsem sikerült. Jött az IMF és rögtön kiderült, bizony nem lesz működőképes. Két lehetőség maradt, vagy pótköltségvetést fogadnak el a honatyák, vagy a jelenlegit újra módosítják.



Félvállról?

Ám ekkor a nagy szavak kormányfője azt mondja: nem csak módosítani kívánja, hanem mellékesen belefirkantaná az elmúlt húsz év legnagyobb adóreformját. Most, mikor minden a feje tetején áll, mikor nyugalomra lenne szüksége a gazdaságnak, kiszámítható politikai döntésekre, akkor vezérünk a mellényzsebből előhúz egy laza adóreformot.

Még egyszer: nem az adóreformmal van gond, hanem a módszerrel. Nem lehet egy komoly reformba belekezdeni csak úgy mellékesen. Ez a bejelentés a szokásos kapkodás jele, meg a pillanatnyi népszerűség-hajhászásé. Mert amit mond, még jó is lehet – igaz a részleteket egyelőre nem tudjuk. De ahogy mondja, az elfogadhatatlan.

Demokrácia?

Merthogy ez a bejelentés két dologra vet kifejezetten rossz fényt. Egyrészt világosan kiderült, a költségvetés úgy rossz ahogy van, gyakorlatilag át kell írni. Méghozzá sebtében. A másik, hogy Gyurcsány nem tudja, hogyan működik a demokrácia. Az előzőhöz annyit, ha a negyedik költségvetés sem működik, azt jelenti, a kormány nem érti a dolgát. Megint csak toldoznak-foldoznak. A demokrácia elfelejtése azonban jóval nagyobb gond.

Még akkor is, ha mindannyian tudjuk, a demokrácia lassú. Ha tudjuk, hogy vannak helyzetek, mikor gyorsan kell lépni, mikor nincs idő szarakodásra. Ehhez a demokrácia valóban nem jó terep.

Mert ha királyság vagy diktatúra van, akkor mi sem egyszerűbb: a vezér bejelenti, majd kérdés nélkül megcsinálja az ötleteit. Gyorsan és fájdalmasan. Demokráciában viszont egy reformhoz meg kell kérdezni a társadalom minél nagyobb részét. Egy adóreformhoz különösen nagy érzékenységgel lehet csak hozzákezdeni, hiszen itt az emberek zsebében nyúlkál a hatalom.

Bizalom nélkül?

Ahhoz, hogy a kormány ezt nyugodt szívvel megtehesse, bizalmat kell élveznie. Ez jelenleg nincs meg. A hatalomgyakorló elit nemcsak a Parlamentben, de minden közvélemény-kutatás szerint a társadalmi támogatottság esetében is kisebbségben van. Hitelesség nélkül nehéz ilyen átfogó reformhoz hozzáfogni.



Másrészt nincs is elég idő rá. Egy adóreformot úgy lehet elindítani, ha megkérdezik a társadalom szereplőit, ha kikérik a véleményét a munkavállalóknak, a munkaadóknak, a nagycsaládosoknak, a szegényeknek, a szociális támogatásból élőknek, a bankoknak, a kereskedőknek és még sorolhatnánk. Minél hosszabb ez a sor, annál elfogadhatóbb lenne a végső törvény mindenkinek. És persze annál tovább tartana a megvitatása.

Mi tudunk?

Jelenleg erről szó nincs. Az újabb Gyurcsány-programról (számolja valaki hányadik?) egyelőre nem lehet semmi számszerűt tudni. És mivel a miniszterelnök azt mondta, júniusban akár már életbe is léphetnek az új adójogszabályok, biztosan nem lesz senkinek sem ideje és lehetősége beleszólni. Ez pedig nem demokrácia.

A helyzet azért érthetetlen, mert az egészségügyi reformmal kapcsolatban ugyanebbe futott bele a kormány. Mindenáron le akarták nyomni az emberek torkán, aztán belebuktak. Hogy a legújabb, adóreform elnevezésű partizánakció sorsa mi lesz, egyelőre homályos. De a kormányfő helyében nem vennék rá mérget, hogy túl hosszú életű lesz.