Ha ezt valaki érti és követi, akkor zseni

Metroszexuális srácok drámáznak, vért köpnek, hörögnek és énekelnek. Ez a Visual Kei, az „apokaliptikus-újromantikus rock’n’roll” Japánból, az „upgradelt Emo Stíl”. Persze ebben is a világ előtt járnak.

Foghíjas Japó rockzene

Valljuk be, a japánok nem tettek hozzá túl sokat a könnyűzenéhez, hiába egyidős az ottani pop a nyugatiéval. Így is volt, egészen a nyolcvanas évek elejéig, ugyanis ez az időszak, amikor elkezdtek nyugati glam rock-ot hallgatni a japán tinik. Az új kedvencek túlhangsúlyozott külsőségein felbuzdulva megalakult ez az extrém, teátrális, és felettébb giccses szubkultúra, amihez tartozni nem kevés pénz. Ugyanis elnézve az extrém-egyedi ruhakölteményeket, fodros cuccokat, profi sminkeket, és a kis „Hello Kitty rafinériát”. A ruhák és az egész jelenség lényege a sokkolás: ”Lánynak öltözött fiúk”



1982-re datálható a stílus megjelenése, a „Visual Kei” alapzenekara ekkor alakult. Ez a banda az „X”, melynek nevét később „ X-japan”-ra változtatták a tagok, köszönhetően annak, hogy velük párhuzamosan működött egy ugyanilyen nevű Los Angeles-i hardcore/punk zenekar is, még az amerikai Hardcore fénykorában. A „visual kei” európai szemmel nézve, kissé furcsa, és manapság kéz a kézben jár az Emo-val, mindattól függetlenül hogy a két szubkultúra földrajzi valamint „gondolatvilági, elvi” tekintetben egészen különböző eredetű.
 
Külsőségek a zene kárára

A „VK" a J-pop (japan pop) egyik alfaja, amelyet ha  röviden definiálni akarunk, a „könnyű felismerhetőség” céljából, akkor valahogy így néz ki: transzvesztita, nővé sminkelt, festett hajú, jóképűnek mondott csíkszemű srácok, beteljesületlen szerelmekről - néha beteljesült szerelmekről -, giccsről, halálról, sötétségről, rózsákról , nekromantikáról, filozófiai blablákról énekelnek, színházi díszletek között. Igen, az összhatás kissé langyos, de kétségtelen hogy rock’n’roll.



A „Visual-kei”-re (ejtsd. „vizsuaru kei”) több stílus hatást gyakorolt ; new-wave (the Cure, Siouxsie and the Banshees), dark-rock/wave (Bauhaus, Joy division), klasszikus Glam-rock (Dawid Bowie, Roxy Music), később a „modern” glam (Kiss, T-Rex), szóval az alapanyag nem rossz. De mára jellegtelen „ModernRock-Metal-Goth-Industrial-Electro” keverékzenét játszik az „Anime-zenekar”, az énekes páváskodó show-ja alá.

Lassú térhódítás

Az irányzat nyugaton - és persze itthon is - rendelkezik rajongókkal, köszönhető az Internet-nek, azon belül is a különböző „felülről fotózkodós” közösségi oldalaknak (Vampire freaks, Myspace, Facebook) és az Anime/Manga térhódításának. A hazai színtér még elég szegényes, de elnézve a mai tizenhárom-tizennyolc közötit srácokat, nincs sok hátra, lassan előkerülnek a Karácsonyi Lidércnyomásos, koporsó alakú táskákból a szemfestékek, hajravalók, hajvasalók, és a zavarba ejtően csiricsáré színű ruhák.

Nem kell messzire menni, elég egy szombat este utazni a négyes-hatos villamoson, hogy lásd miről is van szó. Szóval, a hullám ide is elér. Megkésve bár, és kivitelezésében feltehetően jóval gagyibban, de elér...