John Emese esete a "nácikkal"

Azért van valami disszonáns abban, amikor a nagyember elmondja aktuális nemzet-, illetve köztársaságmentő (nem kívánt kihúzandó) ötletét, előadja, hogy a haza megmentésén fáradozik éppen, miközben a kutya nem hisz neki azok között, akiknek pedig kellene (

Normális?!

Persze mifelénk egyre kevesebb dolog normális. A kormányzás legfőbb várományosa abban az időszakban akkor rúgja össze a port Oroszországgal, amikor egy újszülött is tudja, hogy a Medve jóindulatára igenis szükség van. Rajta (is) múlik, hogy fűtünk-e télvíz idején, ami elég nyomós ok.

Az se normális, hogy úgy csusszannak bizonyos nyelvek a nagy és dicső Nyugat ülepe felé, hogy éppen a Nyugat egyik kedvence, a „narancsos” Ukrajna cseszik ki Európa felével, piszkálgatva azokat a bizonyos gázcsapokat.

Göncz az élen

Mindezek után pedig itt az újabb pofon: a legnépszerűbb politikusok – holtverseny – Szili Katalin és Göncz Kinga. Az, hogy a külügyminiszter vajon mit tudott produkálni, ami miatt a népszerűségi listák élén áll, hát ez alighanem 2009 nagy talánya lesz. Lehet, hogy annyira furcsa népség lett ez a magyar idő közben, hogy immáron a teljes dilettantizmust és hozzá nem értést kezdi el honorálni?

További üröm az ürömben, hogy említett két listavezető a társadalom csupán 45 százalékának tetszik – a Szonda Ipsos szerint. A nagy mágusok közül Orbán Viktor volt miniszterelnök tartja magát (44 százalék, 4. hely), Gyurcsány Ferenc regnáló miniszterelnök tör fel mint a talajvíz (immáron a 16-19. helyen tanyázik, sokszoros holtversenyben). Eddig a tájleírás.

Sunyiba…

Elgondolkodott azon valaki is, hogy milyen az, amikor úgy vezeti az elit a társadalmat, hogy a vezetettek nagyobb része számára a vezetők nem rokonszenvesek, vagy egyenesen a sunyiba kívánják őket? Ha nem tudjuk a választ, akkor nézzünk körbe a házunk táján, mert a helyzet sajnos ez. A különböző választásokon fel-felmerültek „apró trükkök százai”, a láncszavazástól kezdve a megvásárolt cigányokig, azonban az a méretű cinikus nemtörődömség, amit ma tapasztalhatunk, hát ilyenben azt hiszem nem nagyon volt még részünk.

Az egy dolog, hogy a választójoggal rendelkezők egyre inkább tesznek a politikára – de hogy ez fordítva is így legyen? Ferencvárosban a fél világ csalt, vagy legalábbis meg van vádolva csalással. Mókás, hogy eddig egyedül az MSZP-re és (bizony…) a Jobbikra nem fröccsent a sárból.

Elárult liberalizmus

John Emese SZDSZ-es képviselőjelölt „kreativitásról” (a köznyelvben: vérbő pofátlanság) tett tanúbizonyságot, amikor azt mondta, hogy Janás Ferenc kerületi szadeszos tótumfaktum csak tovább provokálta a provokátort, amikor azt pedzegette, hogy választási értesítő nélkül nem használhatóak semmire a biankó ajánlószelvények (ahelyett, hogy feljelentést tett volna a rendőrségen). John mást se csinál, csak keni a kumiszt, menteni próbálja a menthetetlent, miközben egyre mélyebbre ássa magát, tovább szalámizva az így is 1-2 százalékos pártját. Köszönjük Emese, de ha ez a liberalizmus, akkor inkább nem kérünk belőle.

Csak mellékesen: pontosan az ilyenek miatt erősödik a Jobbik, mint John Emese és Janás Ferenc.

Elárult konzervativizmus

Vagy a másik az MDF. Emlékezzünk csak, hogy is volt a korrupcióval, meg a tiszta kezek politikájával? A Dávid-párt addig keménykedett a populistázással, amíg kiderült, hogy a teljes magyar politikai pártspektrum legnagyobb populistái éppen ők. A régi tiszta kezek politikájából, csak néhány jogellenesen kizárt (nagyobb részben azóta kényszerűen fideszes) politikus és pár száz hamisított ajánlószelvény maradt. Hol marad Dávid Ibolya mindent elsöprő tiltakozása és elhatárolódása a ferencvárosi MDF-szervezet ajánlószelvény-hamisító akciója ellen? Hova tűntek a tiszta kezek?

„Nácikártya”

Mert – ha valakinek nem lenne tiszta – pont erről van szó. A választók szavazógéppé való alacsonyítása, a tehetségtelenség és a becstelenség mindenhol visszatetszést keltenek. Ezek után nem azzal kéne foglalkozni, hogy a „szélsőséges” pártok harmadik erővé léphetnek elő – ahogy például az SZDSZ (mily' meglepetés...) teszi.

Először is, mutassanak egy szélsőséges pártot, másodszor pedig a „szélsőséges” pártok erősödése legnagyobb részben a „nem szélsőséges” pártok álszentsége, becstelensége és nagyképűsége miatt tapasztalható. Ahogy említettük: a „szélsőséges” pártok nem keveredtek bele választási csalás gyanújába, ellentétben a szalonképes parlamenti pártok nagy részével. Ezek után pedig nem a magyarázhatatlant kéne magyarázni, hanem elgondolkodni. Mondjuk azon a helyzeten, hogy miközben az MDF és az SZDSZ magabiztosan tűnik el, addig a Jobbik erősödik. Lehet, hogy a "nácikkal" való figyelemelterelés lejárt lemez?

Záptojás és Ferencváros

Ami a Ferencvárosban történik nem más, mint a korrupció mocsarában fuldokló pártokról alkotott kiváló kép. „Nesztek, itt vagyunk mi, úgyhogy kajáljátok, amit kifőztünk nektek” – mondják ők, vagy legalábbis ilyesmi hallatszik ide, lefelé. Ezek után ki csodálkozik, ha egy-egy prominens méregdrága öltönyén néhány záptojás köt ki?

2002 novemberében Orbán Viktor 48 pontos népszerűségi indexe a 22. helyre volt elég. Ma már 45 ponttal vezetni lehet a népszerűségi rangsort. Büszke lehet magára Szili Katalin és Göncz Kinga – és bárki más a listán?