A szélsőség-probléma, csak töredékesen jogi természetű

"Példaértékű országok példaértékű gyakorlatára van szükségünk. Sajnos mi ebben a pillanatban nem tartozunk ebbe a körbe" - mondta a hangsúlyozottan egyetemi oktatóként felszólaló előadó, az Új rend és szabadság végrehajtásáért felelős kormánybiztosa.

Az Európai Újságírók Szövetsége magyar tagozatának rendezvényén Kondorosi Ferenc egyebek között a hollandiai gyakorlatot hozta fel pozitív előképként.

Emlékeztetett arra, hogy a magyar alkotmánybíróság mindeddig a személyes szabadságból kiinduló, a véleményt értéktartalmától függetlenül védő amerikai álláspont és a méltóság fogalmát abszolutizáló német álláspont összhangba hozásával próbálkozott.

A konszenzuson alapuló svájci demokráciát olyan politikai erő is fel tudta kavarni, amely alapvetően a demokratikus spektrumhoz tartozik - említett egy példát Andreas Oplatka, a Neue Zürcher Zeitung tudósítója, arra utalva, hogy az alpesi országban nem az apró újfasiszta csoportok jelentenek problémát, hanem a Svájci Néppárt.

Utóbbi programja és viselkedése "a maga nemében még nem nevezhető szélsőségesnek", de gyakorlati politizálása - például a bűncselekményt elkövető külföldiek azonnali kitoloncolásának követelése - valamiféle "nemtörődömséggel túlteszi magát bizonyos emberi jogokon" - mondta.

A cseh és szlovák orgánumokat másfél évtizede Budapestről tudósító Gregor Papucek szerint "ugyanazok a veszélyek állnak fenn Szlovákiában, mint Magyarországon", például "a fasiszta kormányzatot visszasírók" működése. Éppen emiatt nincs mit egymás szemére vetnünk - tette hozzá.
Hangsúlyozta ugyanakkor a politikusok felelősségét, mondván, a korábbinál "nyíltabban valamilyen-ellenesek", márpedig az ilyen kijelentésekre van fogékonyság a társadalom bizonyos rétegeiben.