A hammi bíróság döntése rámutatott arra: tudományosan nem zárható ki, hogy a gyermek a férjé. Éppen annyi az esélye annak, hogy ő az apa, mint annak, hogy ikertestvére.

A feleségnek viszonya volt a férj ikertestvérével, és a DNS-vizsgálatokkal nem tudták pontosan megállapítani, melyiküktől fogant a gyermek. A feleség azt vallotta, házasságon kívüli viszonyában a szexuális élete intenzívebb volt, mint a házasságán belül, de a bíróság szerint ez nem garancia arra, hogy a gyermek a házasságon kívül fogant.

A bíróság a férjet jelölte meg a mára már tízéves gyermek apjaként, mert a fogantatás időszakában házasságban élt az asszonnyal.