Nap mint nap szembejön velünk a megállíthatatlanul növekvő baj: rengeteg alkalmatlan vezető éli óvatos kilométereit az utakon. Persze ez nem meglepő. A jogosítvány megszerzése egyre könnyebb és könnyebb, és a vezetői engedélyhez jutás korántsem olyan költséges, mint néhány évvel ezelőtt. Plusz-mínusz kenőpénz.

Azt pedig kénytelenek vagyunk belátni, hogy sok embernek valóban szüksége van rá. El kell vinni a gyereket az ovódába, a nagyobbat az iskolába, utána be is kell érni a munkahelyre. Az már csak hab a tortán, hogy a postán ott egy küldemény, amit föl kell vennünk és a főnök nem akar olyan korán elengedni, hogy nyugodtan odaérjünk…

Az azért mégiscsak szemet szúr, hogy azoknak, akiknek szükségszerű a kocsihasználat, és készségszinten nem igazán állnak a helyzet magaslatán, általában újabbnál újabb autókkal veszélyeztetik a környezetükben közlekedőket. Miért nem lehet nekik venni egy polákot, vagy egy trabit, amivel így se úgy se tud gyorsan menni, és mindenki látja, aki kicsit is konyít a vezetéshez, hogy jobb az “ilyennel” vigyázni.

1970

Húsz évvel a rendszerváltás előtt még voltak olyan rendelkezések, amelyek jótékonyan szabályozták a közlekedő társadalomba való belépés rituáléját. Azoknak, akik a jeles évszám áprilisa előtt igyekeztek letenni a kívánt vizságkat, sokkal több és nehezebb megpróbáltatást kellett kiállniuk, mint a mai fiataloknak. Akkoriban szimulációs gyakorlatokat kellett végrehajtani, és számos pszichológiai teszten megfeleni. Ezért van az, hogy azok, akik 1970 előtt szerezték meg a jogosítványukat, azoknak automatikusan jár a PÁV1-es fokozatú minősítés.

Azok a kedves delikvensek, akik 1970. április 1. és 1978. április 1. között szerezték meg a vezetői engedélyüket, a PÁV3-at kapták meg ingyen, és bérmentve. Ez akkor jó volt, ma miért nem lehet? Nyilván azért, mert akkor a jogosítványok 90 százaléka nem lenne kiadva, és ez jelentős bevételkiesést jelentene mind az autósiskoláknak, mind pedig a magyar államnak. Ez persze nem egy újabb összeesküvés elmélet kezdete, de azt beláthatjuk, hogy nem jön rosszul az a kis “zsebpénz”.

38 évvel későbbb…

Mára úgy alakult, hogy boldog-boldogtalannak van jogsija, mert vagy szüksége van rá, vagy hatalmas buli, mert lehet krosszolni az utakon. És ha jön a bűntetés, akkor anyu, vagy apu úgy is kifizeti… ha már egyszer telt a kocsira…

Sajnálatra méltó módon mindkét táborban bőven vannak olyanok, akiket még a BKV járműveire is csak előzetes orvosi engedély alapján kéne fölengedni, nem hogy volán mögé. De a szükség nagy úr. Az oktatók nagyon szeretik, ha csak a jól vezető embereket engedhetik át, de nyilván szintén szeretik a gőzölgő ételt az asztalon. Nem is lehet őket ezért hibáztatni.

Jőni fog, ha jőni kell…

Remélhetőleg egyszer majdcsak eljutunk odáig, hogy az ésszerűség és a józan ész legyen a döntéshozók legnagyobb erénye. Addig az is jó, ha az illetékesek visszahoznak egy olyan rendszert, amelyben szigorúbb feltételekhez kötött, hogy kormányt kaphassunk a kezünkbe… szó szerinti, és átvitt értelemben egyaránt.

És amíg várjuk az emberiség megvilágosodásának napját, jó ha kétszer is belenézünk a visszapillantóba, mielőtt lelépünk a járdáról.