Költségvetési vita, ötödik nap

A költségetés vitája a végéhez közelít, ennek megfelelően a Tisztelt Ház változatlanul fölöttébb néptelen. Ellenben továbbra is egymást követik az izgalmasságban egymást bőven alulmúló hozzászólások. Itt vagyunk mi is.

Az általános vita tegnap befejeződött, részletekben kezdünk elveszni éppen. Kovács Tibor, az MSZP vezérszónoka is erről beszél, persze kevésbé kritikusan.



Részkérdéseket tárgyal az államháztartási törvényt is érintve: például az adminisztráció területeit. Így például az adóügyintézés és az egyablakos rendszer össtefüggéyeit: úgy tűnik, jövő év közepétől egyszerűbbé válhat az ügyintézés (ezt amúgy is régebben szorgalmazzák az illetékesek).

Új elem az is, hogy a több vállalkozásban is érdekelt nyugdíjasok csak az egyik terület után fizetnek majd egészségügyi járulékot – gyanítjuk, a piacon forgó pénzt inkább visszafolyatnák, nem árt az.

A képviselő optimista. Nem úgy Balla György, a Fidesz vezérszónoka. A költségvetést megalapozó törvényekről tárgyalunk – épp csak azt nem tudjuk, melyik költségvetését. Október tizennyolcadikán nyújtották be a javaslatot, és ekkor vonták vissza az első költségvetést is – emlékeztet. Ilyen hektikus tervezést még nem láttunk – teszi hozzá a szokásos szurkálódást. A Fidesz mostanában főleg ezzel foglalkozik, bár Balla váratlan fordulattal megemlíti a válságot is az okok között. De persze nem az tehet mindenről. Ahogy ez a törvény sem alapoz semmit, Gyurcsány a felelős mindenért.

A szocialisták pedig persze most is megszorításokra készülnek, pedig már így is száz megtermelt forintból ötvennégyet lenyel az állam. Nem csoda, hogy nem vagyunk versenyképesek (és még a pátjához közel álló mélymagyar heccisták is inkább a mélyen lenézett tótoknál adóznak – pardon, ezt kifelejti, de biztos mondaná, a teljesen árnyalt kép kedvéért).

Védelmébe veszi a tervezet károsultjait is: szegény könyvtárosok tehetnek mindenről, meg az adót nem fizető kozmetikusok-fodrászok. Nem szereti a tervezetet, na. Sőt: kérdi, egy ilyen javaslatot meg tudnak-e jó lelkiismerettel szavazni a szocialisták.



Gondolatkísérletet javasol, keresve a felelőst (tippünk: Gyurcsány lesz az): fogadjuk el (feltéve, de nem megengedve), hogy a miniszterelnök igazat mond. Szerinte négy oka van a válságnak: túlköltekezés – ez nem az emberek (a Zemberek, a Polgárok utódjai fideszül) hibája, ők lelkesen fizetik a számláikat, mert muszáj. A felelős az állam. A Zemberek eladósodása is Gyurcsány hibája: ő bíztatta őket, mert ő beszélt jólétről, és dübörgő pumákról (az nem Kóka volt, tessék mondani?): emiatt vett fel mindenki hiteleket. Matolcsynak és fogyasztásalapú ötleteinek nyilván semmi köze az egészhez. A reformok elmaradásában lehet valami – de az átgondolt és szükséges reformokat előkészítenie és elfogadnia kormánynak és a többségnek kellett volna. A népszavazás szót nem ejti ki a számát, Szabó Zoltán szocialista képviselő folyamatosan bekurjantásokkal reagál. Színvonalas napunk lesz, az már most látható.

Hargitai János kereszténydemokrata politikus szólal fel, maradunk az eddig kerékvágásban.

Ő is a megalapozandó költségvetést keresné: melyiket is kellene? A mindig kelletlen hangon beszélő képviselő természetesen nem tartja jónak a tervezetet, és bőszen hangsúlyozza, hogy ezt a formát az Alkotmánybíróság határozata írja elő. Az önkormányzatok nehezülő helyzetével is foglalkozik, Keller Lászlóállamtitkár élénk fejcsóválása közepette – nem tetszik a kormánypárt képviselőnek a baranyai megyevezér mondókája, ez egyértelműen kiderül.



Kóka János örvendezik, hogy a politikát nem a foci szabályai szerint játsszák: már vége lenne a meccsnek. A tőzsdékre hivatkozik: a válság jól láthatóan nem érte még el mélypontját. Esett minden index, Dow Jones, Nasdaq, BUX, az internetes elbocsátásszámláló pörög – a kormánynak lépnie kellett, és meg is tette: a hitelkeretből forrásokat szabadított fel a pénzintézeteknek, Helyesen, szerinte. El kell fogadnunk, hogy messze még az alagút vége – teszi hozzá, és egy jótanáccsal szolgál: ha nem tehetjük, amit akarunk, akarjuk azt, amit tehetünk. Vége a felelőtlen néppárti ígérgetésnek, felelősen kell viselkednünk. Ha nem tesszük, magunk alatt vágjuk a fát, amin mindannyian ott gubbasztunk – tízmillióan.

Persze fájlalja, hogy sokan a liberális gazdasági doktrínát kárhoztatják, és védelmébe veszi a reformokat: ha végigcsináltuk volna őket, nem itt tartanánk. Irodalmi elemet is csempész a szövegbe: nekünk Mohács kell, mondják sokan. Úgy tűnik, tényleg.

Javaslata van: átfogóbb reform, kevesebb fűnyíróelv: erre ment rá a koalíció, ne menjen rá az ország. És bár az áhított adócsökkentésre nincs lehetőség, pozitív tendenciákat lát az elképzelésekben. Persze nem eleget.

Szapulja kicsit az APEH-et is: tekintené tán magára nézvést is kötelezőnek saját állásfoglalásait is. Emiatt is kell a reform: tűrhetetlen szerinte az állam működése. Megfordítaná a közhivatalokban is a felelősséget: a hivatal reagáljon kötelezően, ha nem, a beadvány tekintessék elfogadottnak. Ritkítaná az állami szerveket is: vagy kilencezer állami feladatot azonosítottak, ez sok. Racionalizáljunk, ez 2-300 milliárdot hozhat.

Ennek érdekében az SZDSZ bárkivel hajlandó tárgyalni – csak ne kommunikációs csata legyen, hanem érdemi valami.

Herényi Károly kérdéssel kezd: ki irányítja az országot? És elégedettek-e az illetékesek a törvénytervezettel? Ha igen, az nagy baj. Mert a politikai megrendelés nem ez volt – közli kimondottan huncutan. Sok jó ötletet látott elvérezni a bürokrácia miatt, és most is ilyesmit gyanít. A tervezet 18 törvényt hivatott módosítani, de sajna nem jobb, mint a korábbiak voltak. Fő gondja a statikus szemlélet, ami az állam működését nem lendítette előre.

Ellenzéki oldalról szokatlan felvetésekkel jön: nem kellett volna kicsinálni a reformokat, hisz a nagy valószínűséggel nyertes Fidesz mozgástere szűk lesz: nagyon mást nem tehet, mint az MSZP tenne. És akkor az ő támogatói tűnnek majd el. Márpedig ha egyértelmű a mozgástér, akkor nem kéne dafke megfúrni az ötleteket – jelenlegi helyzetünk 386 képviselő közös felelőssége.



A költségvetés elfogadása persze a kormány felelőssége – teremtse meg a szükséges többséget, ez az ő feladata.

Nagy a baj: ennyire korrekt gondolatokat ezer éve nem hallottunk a Házban. Ez vagy a Szürkületi Zóna, vagy egy párhuzamos dimenzió. Vagy mégiscsak a válság legmélye.

Keller László válaszol: emlegeti, hogy még a Fidesz is hajlamos lenne önkormányzati reformra, már ha az az ősellenség főváros lebontásával kezdődik. Sok esélyt erre nem lát az államtitkár. Úgy általában is visszautasít néhány felvetést: például a gazdagok családi pótlékával kapcsolatban – ez szerinte nem érint annyi embert, hogy valóban érdemi súlya lenne. Úgy általában azt sugallja, hogy a módosítások technikai jellegűek.

Ezzel Herényi Károly nem ért egyet: túl fontos törvényeket érint a tervezet. Kétperces odavisszamondogatások kezdődnek – esély sincs új felvetésekre.