Rekordszappan kecsketejjel

Népes szurkolósereg drukkolta végig a nem mindennapi produkciót. A mester hatalmas merőkanállal hordta a forró szappanalapanyagot az előre elkészített formába, amelyet a Tímárház udvarán, hosszú sátor alatt helyeztek el.

A kecsketejes, gyógyvizes szappanhoz összesen egy mázsa alapanyagot használt fel Kiss Mihály, aki tulajdonképpen - mint azt az MTI-nek a helyszínen elmondta -, négy éve kényszerűségből lett szappanöntő.

Előbb ugyanis kecsketartással foglalkozott, s a nagy mennyiségű kecsketej felhasználásáról kellett döntenie. Miután - mint bevallotta - nem kívánt a külföldi sajtokkal versenyezni, a kozmetikumok felé fordult, s egy ősi debreceni hagyományt felelevenítve lett szappankészítő.

Ez a mesterség a cívis városban ugyanis már a középkori szappanfőző mesterek számára is megélhetést nyújtott. Debrecenben a XV. században több szappanos is működött, később pedig 221 szappanos céhet jegyeztek fel, amelyek termékeikkel távoli vidékekre is eljutottak. Mesterségük emlékét ma is őrzi a Szappanos utca.

Kiss Mihály mint a régi mesterek mai követője szépanyja 200 éves receptjei alapján, különös gonddal, kézi erővel, tartósítószer és szintetikus parfüm nélkül, a kecsketej hatóanyagainak felhasználásával készíti termékeit: naponta 200 darab szappant.

Ebből egy csütörtökön igazán nagyra sikerült: 12 méter hosszú, fél méter széles és 4-5 centiméter magas lett, s ezzel vélhetően új Guinness-rekord született Debrecenben.

A hitelesítés után - mivel az óriásszappan sehogy nem fért be egyetlen helyiségbe sem -, a mester 1000 kisebb darabra vágta a "szappanszőnyeget".