Napirend után: Mécs Imre

A 22 éves Zódor Jánost a forradalomban vállalt szerepéért 1958. október 21-én ítélték halálra, majd három nappal később az ítéletet végre is hajtották.

Mécs Imre személyes emlékeit is felidézve azt mondta, hogy a fiatalember, aki csillésként dolgozott, 1956. október 23-án jelen volt a Hősök terén a Sztálin szobor ledöntésénél, majd amikor hír érkezett, hogy a rádiónál ÁVH-sok lőnek a tüntetőkre, odasietett, és csatlakozott az épületet ostromlókhoz.
Két nappal később a Corvin közben harcolt, majd a fegyverszünet idején felügyelt a rendre, a Vöröskereszt szállítmányainak szétosztására.


November 4-én, a második szovjet agresszió ellen a Kilián laktanyánál vette fel a harcot, három nappal később társai rábeszélésére tette le a fegyvert. A forradalmárt 1957 júliusában tartóztatták le, majd bíróság elé állították, és tizenharmadrendű vádlottként halálra ítélték. Zódor János kegyelmet nem kért.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke az ülésnapot bezárta, a parlament következő, várhatóan kétnapos ülését október 27-re hívta össze.