Napóleon platánjai
A közhit szerint Milánó olyan város őstípusa, amelyben kevés a zöld felület. Ez azonban nem egészen így van, ezt a képzetet inkább az táplálja, hogy parkjainak nagy része a peremrészeken található.
A Habsburg-uralom idején, a 18. században jött létre az első milánói közpark, hála egy nemes hölgynek, aki, hogy a fiataloknak legyen egy találkahelyük, rendelkezésre bocsátotta kertjét. Amikor Napóleon bevonult a városba, kertészmérnökei fákkal szegélyezett utakat terveztek, és ebből a korszakból származnak a legrégibb fák. A Sempione parki platánok, cédrusok, szilfák immár kétévszázadosak.
Ugyanilyen "öreg hölgy" az Affori utcai platán is, amelyet maga Napóleon ültetett, a legenda szerint egy hölgy tiszteletére, aki egy időre meghódította a szívét. Ugyancsak a napóleoni "környezetvédelmet" dicséri az a 11 platán, amely a Villa Littán látható. Odvaikban baglyok tanyáznak - írta a Corriere della Sera című olasz lap.
A város érdeméül említhető, hogy példaszerűen gondoskodik róluk, megérdemelt tisztelettel és hozzáértéssel ápolja őket, ugyanakkor a 2015-ös Expóra nagyobbítani akarja a zöldterületeket, hogy javuljon a város levegője. A növények ugyanis nagyszerű klímaszabályozók, hangszigetelők és a klorofill-fotoszintézissel hatalmas mennyiségű széndioxidot vonnak ki a légkörből. Nem véletlenül mondja ki a Kiotói Egyezmény, hogy egy bizonyos korú és nagyságú fa kivágásáért olyan (illetva annyi) növényt kell ültetni cserébe, amely ugyanazt a környezeti hatást fejti ki.
A fáknak nemcsak környezeti, esztétikai, hanem történelmi-érzelmi értékük is van. Ilyen Milánóban a Május 24 téren az a tölgy, amelyet az első világháború után ültettek a lövészárkokban elpusztult fiatalok emlékére. Állapotukra odafigyel az egész város.
Forrás: MTI