Közös cikk

A Népszabadságban megjelent cikk szerzői szerint a NATO közelgő 60. évfordulója alkalom arra, hogy új stratégiai koncepciót fogalmazzanak meg, megkezdődjék a szövetségnek az új világrendben kialakuló szerepkörének a meghatározása. Alkalmat nyújt arra, hogy "a transzatlanti kapcsolatokat megerősítsük, egyidejűleg új partnerségek kovácsolódjanak, és a más nemzetközi intézményekkel való együttműködés jobbá és szorosabbá váljék."

A két miniszter szerint fontos, hogy az Egyesült Államok és az európai szövetségesek egyaránt elkötelezettek maradjanak a NATO iránt, és egyaránt érdekeltek legyenek a szövetségi döntéshozatalban. Ennek eléréséhez a szövetségeseknek valós nemzeti lehetőségeik szerint kell fedezniük a transzatlanti kapcsolat megőrzésének az árát, s a szövetségi feladatokban való részvételnek arányos és közös teherviseléssel kell megvalósulnia.

Des Browne és Szekeres Imre hangsúlyozza: mindezek hiányában a NATO azt kockáztatja, hogy a "képesek" vagy "hajlandók" koalíciójává válik, amelyben az Egyesült Államok fokozatosan, de óhatatlanul átértékeli szerepvállalását. Egy ilyen állapot nem lehet Európa érdeke, s idővel a kisebb tagállamok - különösen a keleti határokon lévő szövetségesek - számára történelmi következményekkel járhat.

Az újonnan csatlakozott tagállamok számára stratégiai nemzeti érdek annak biztosítása, hogy róluk, nélkülük többé senki se dönthessen. De a régi tagállamok meghatározó fontosságú érdekei is csak úgy teljesülhetnek hosszú távon, ha a NATO erős, egységes, az Egyesült Államok aktív európai elkötelezettségét és jelenlétét bíró szervezet marad.

"Nagy fába vágja a fejszéjét, aki egy konszenzusos alapon működő szervezetben a változások élére kíván állni, mégis ez az a kihívás, amit hazáink védelmi minisztereiként vállaltunk" - fogalmaztak