Kis lépés lesz ez Csaj Cse-kangnak, de nagy a Kínai Népköztársaságnak. Az illető űrhajós lett ugyanis kiválasztva, hogy nagy népi demokratikus országának nevében először lépjen ki a világűr kies magányába. A világban ma körbenézve ez apró hírnek tűnik: eltörpül a hitelválság gyűrűzése, az amerikai elnökválasztás, vagy az orosz-EU viszony rendezése mellett.

Mégsem szabad elmenni mellette, mert a jelentősége túlmutat magán a tényen, hogy kilép-e az űrbe Cse-kang, vagy nem. Az, hogy ez létrejöhet véglegesen és visszavonhatatlanul bebizonyította, hogy Kína a nagyhatalmak sorába lépett. Néhányan mondhatják, hogy „persze, ezzel már régen tisztában vagyunk”. Ám az ilyen beszólások inkább a jövőnek szólnak, predesztinálják a félelmeinket. Azt a jövőt, amit sokak szerint a „nagy kínai veszedelem” jelent majd ránk nézve. Azon, hogy a kínai gazdasági terjeszkedés jó-e vagy nem, lehet vitatkozni. A tényen azonban, hogy ez egyre agresszívabban folyik nem. Az űrhajós felküldése pedig ennek a folyamatnak egy komoly állomása.

Azzal, hogy Kína képes űrhajóst küldeni a világűrbe (űrhajón) már öt éve tisztában vagyunk. Azóta másik két űrhajós is megtette ugyanezt. Mégis, az űrséta megtétele, vagyis hogy az űrhajós elhagyja a kabint - azonban egy minőségileg más szintet és technológiát jelent. Sokkal aprólékosabb tervezést és felkészülést, mint az űrséta nélküli fellövések. A szovjeteknek ez négy évig tartott. Jurij Gagarin 1961-es felszállása után Alekszej Leonov 1965-ben bújt ki az űrhajón kívülre. Ezzel ő lett az első aki, földlakóként kisétált az űrbe. A kínaiaknak ugyanez öt évig tartott, de ne feledjük a hatvanas években az űrverseny mindennél fontosabb volt, a két szuperhatalom minden energiáját, és kapacitását erre fordította.



De miért is olyan fontos ez?

Ennek a jelentősége abban rejlik, hogy jelenleg az űrkutatás igényli a világ legmodernebb laboratóriumait, technikai vívmányait, és úgy egészében véve háttériparát. Ezekből következően pedig óriási a tőke és energiaigénye. Vagyis csak olyan ország vághat bele saját űrkutatásának fejlesztésébe, amelyik mindezekkel rendelkezik. Ha nem megy, akkor össze kell fognia: ahogy azt Európa országai is teszik. Kína viszont egyedül jutott el oda, ahol tart. (Az ipari kémkedés lehetőségét tekintsük rosszindulatú vádnak.)

Kínában a nyolcvanas évek elejétől kezdődően olyan ipari-, és kutatás-fejlesztési háttér épült ki, ami képes volt eljutni az űrséta rendkívül összetett és bonyolult kifejlesztéséig. Mindez természetesen azért kezelendő kiemelten, mert az űrséta (és persze általában az űrkutatás) egy különleges a típusú fejlesztési ág. Mivel még egészen gyerek-, sőt inkább csecsemőcipőben jár, ezért mindent szinte a semmiből kell kitalálni.



A hosszasan tartó és számtalan típusú fejlesztés során olyan melléktermékek kerülhetne ki, melyek az ipar más területein (is) átütőek lehetnek. Vagyis az űrkutatás az ország iparának egészét felfuttathatja. A külföldi szakértők becslése alapján ma Kínában évente 1,5-2,2 milliárd dollárt kap az űrkutatás — ez Japán hasonló célú ráfordításaival egyezik meg, de elmarad az ESA 6 milliárd és a NASA (nem katonai célú) 15,5 milliárd dolláros költségvetése mögött.

Az első kínai asztronauta Jang Li-Vej alezredes 2003-ban a Sencsou 5 fedélzetén tette meg történelmi utazását. Ma már számunkra is az, viszont öt évvel ezelőtt még mindenkit meglepett. Az addig csupán milliárdos népességéről, a kommunizmusról, és az emberi jogok eltiprásáról ismert ország egycsapásra űrnagyhatalommá vált.

A párttag tajkonauta

A mostani bejelentés az űrsétát szeptember 26-re prognosztizálja. A 42 éves Csaj Cse-kang ezredes 1998-tól vesz részt űrhajós (ahogy Kínában mondják tajkonauta) kiképzésen. A Sencsou-7 típusú űrhajó szeptember 25-én indul útjára háromfős legénységgel. Csaj két társa, Liu Po-ming és Csing Haj-peng ugyancsak a hadsereg repülőtisztjei, és természetesen mindhárman tagjai a Kínai Kommunista Pártnak. Összesen 68 órát tartózkodnak majd a kozmoszban.

A nyílt világűrben előreláthatóan 40 percet fog tölteni. Eközben útjára bocsát egy kis műholdat, amely felvételeket készít űrsétájáról. Cse-kang űrruhája mintegy 10 millió eurónyi összegbe került, és lényegében orosz szkafandertechnológia alapján készült..