Bohócok a Parlamentben

Helyszín: a Magyar Országgyűlés Nagycirkusza. Szereplők: liberális, szocialista, konzervatív és kereszténydemokrata bohócok. Cél: a nézőközönség megnevettetése, kegyük elnyerése. Tét: a Magyar Viccköztársaság jövője. Rendező: a Sors Fintora.

Ez már vicc. Szerintem ők is tudják. Mármint a szocik meg a liberálisok. Meg talán azt is tudják, hogy mi is tudjuk. Tudjuk, hogy az egész helyzet arról szól, minél tovább maradjanak hatalmon. Mindenáron. Csak ez a minden ár, nem feltétlenül jó nekünk. Ha meg nekünk nem jó, akkor nekik sem az. Mert a szavazatainkat előbb-utóbb nem fogjuk nekik adni, ha látjuk ezt a szarakodást. Vagy inkább marakodást egy olyan koncért, ami már rég nem az övék.

Vicc, mert magukat teszik közröhej tárgyává. Hiába van rajtuk a legdrágább Armani öltöny, meg a legfinomabb Gucci nyakkendő, inkább keménykalap és krumpliorr illene hozzájuk. Az ország vezetőinek tartást kellene sugározni, nem pedig bohóckodni a porondon.

De nézzük meg miért is vicc az egész. Mert írhatnak itt arról, hogy ilyen szűk a mozgástere az SZDSZ-nek, meg olyan szűk az MSZP-nek. Nem igaz. Ma már tisztán látszik, hogy nem szűk, hanem nincs. Semekkora. Mert amit egyesek mozgástérnek hívnak az nem más, mint az előbb idézett huzavona, a görcsös ragaszkodás a pozícióhoz. Ki a bársonyszékhez, ki a képviselői álláshoz és bizottsági helyekhez, ki a különböző igazgatósági posztokhoz. Nem arról van itt szó, hogy mi jobb az országnak, hanem mi jó nekünk, képviselőknek.

Teljesen világos, hogy ez a kormány már nem tudja tovább vezetni az országot – a kisebbségi eddig se igazán tudta. Gyurcsány-bohócnak Fodor-bohóc világosan ajtót mutatott. A szakértői-kormány pedig politikai blöff. Ez a parlament erre képtelen. Az meg még egy rossz mesébe sem illene, ha Szekeres-bohóc, Kiss-bohóc, esetleg Bokros-bohóc lenne az új jelölt.

Senki nem mer szembe nézni azzal, hogy itt az előrehozott választások tennék egyedül rendbe ezt a káoszt. Minél előbb, annál jobb. Miden egyéb csak az ország idejének a húzása. Ami pedig meglehetősen drága. Szembe kell nézni azzal is, hogy ez bizony a Fidesznek jó. Ez politikai szükségszerűség. Ha nem működik a kormányzás, akkor le kell mondani róla, és meg kell kérdezni a szavazókat, kit hatalmaznak fel. Természetesen nem szeretném a Fidesz-bohócok malmára hajtani a vizet, de ezt el kell fogadni.

Manapság arról beszél a sajtó, hogy az MSZP-nek meg az SZDSZ-nek nem érdeke az előrehozott választás. Ha ezt lefordítjuk magyarra, a következőt jelenti: az MSZP és az SZDSZ fél a szavazóktól, nem meri őket megkérdezni. Nincs mit szépíteni: gyávák.

Orbán-bohóc meg hülye. Mert ha egy kicsit is lenne esze, szépen félreállna és kijelentené egy esetleges előrehozott választáson nem indulna a miniszterelnökségért. Ehhez csak egy nagy levegőt kéne vennie. Mikor pedig kifújná, a szele elsöpörné az egész országgyűlést. Méghozzá boldog egyetértésben. Mert a félelem, ami Orbán-bohócot körülveszi a szocialista és liberális oldalon nagyon mély. Amint ez a félelem megszűnik, a Fidesz is sokkal elfogadhatóbb lenne minden oldalon. És szomorú beletörődéssel, de jöhetne az új választás.

Ha viszont így megy tovább, akkor egyre többen fogják azt gondolni, amit ma a buszon hallottam: a Parlamentet tényleg fel kell oszlatni, de aztán nem kell összehívni. Soha többet. Na igen, az tényleg nem egy elvetélt ötlet látva a mai cirkuszt. És ha már üresen áll az épület, lehetne benne valódi cirkuszt rendezni. Csak homokot kell szórni középre, és majmokat meg állatszelidítőt hívni a porondra. A nézőtéren meg bohócok osztogatnák a cukrot. Bárki ingyen bemehetne és élvezhetné az előadást. Persze most mondhatjuk azt is, ez nem sok újdonságot adna. Pedig igen: mert nem az ország életével és emberek sorsával játszanának bent, csak ártatlanul szórakoztatnák a nagyérdeműt. A taps önfeledt, a vicc pedig valódi lehetne.