A világűr túlélői

A kutatók az aprócska állatok tűrőképességét vizsgálták, és a medveállatkák két faja is "elpusztíthatatlannak" bizonyult.

Az állatok természetes élőhelyei is meglehetősen szélsőségesek: akár hatezer méterrel a tengerszint alatt is megtalálhatók, de ha szárazra kerülnek, kiszáradván addig képesek életfunkcióikat felfüggesztve vegetálni, amíg ismét vizes környezetbe nem kerülnek. Ugyanakkor egyaránt ellenállnak a szélsőségesen magas és alacsony hőmérsékletnek.

Ezért esett rájuk a svéd Kristianstadti Egyetem választása. Az intézmény munkatársa, Ingemar Joensson vezette azt a kísérletet, amelynek során a Richtersius coronifer és a Milnesium tardigradum nevű medveállatkafajokat tíz napra a Foton-M3 űrszondán a világűrbe küldték.
A kalandos út során az apró élőlényeket a Földön megszokott ultraibolya-sugárzás ezerszerese érte, nélkülözték a vizet és az oxigént, mégis visszatértek.

"A szélsőséges viszonyok elviselésének ez a képessége talán a miénktől eltérő életformák létezését is bizonyítja akár a Naprendszerben, akár más galaxisokban" - állapították meg a kutatók.