Minisztérium honlapján fel bukkant egy dokumentum, amely az új fizetési módozat megvalósításának lehetőségeit taglalja. Az új szabályok szerint a fizetés akár 50 százalékkal is csökkenhet vagy növekedhet. Az orvosok bérét háromhavonta számolná újra a szakosztály vezetője, és a kórház vezető bizottsága hagyná jóvá.

Ez ottani orvosi kamara természetesen azonnal megnyilatkozott. Úgy vélik, kísérletképpen érdemes lenne először csak néhány intézményben bevezetni a módszert, ám azt is rögtön hozzáteszik, szerintük az új bérezési rendszerrel megszűnik az orvosi szakma függetlensége.

Én meg azt is rögtön hozzáteszem, hogy eddig azt hittem a mi politikai elitünk a legfantáziadúsabb, ha pénzt kell megvonni valahonnan, avagy ha nem szeretne pénzt feccölni valamibe, ahova egyébként muszáj lenne. Most azonban végérvényesen kiderült, hogy román barátaink sokkal agyafúrtabbak: ők az orvosi bérek megemelését az orvosok versenyeztetésével szeretnék megoldva látni.

Nade kérdem én hogyan? Mert azt még el tudom képzelni, hogy az iparban dolgozókat versenyeztetik: aki több vécékagylót gyárt az többet kap. A mezőgazdaság ugyanez: aki több selyemhernyót tenyészt, az jobban jár (bár nálunk ez az alma-tej-dinnye-meggy bulinál nem feltétlenül volt így). Sőt, még az is beleférhet szárnyaló fantáziánkba, hogy a fodrász, aki többet és esztétikailag is megfelelően végzi munkáját szintén többet kereshet.

Szebben szelt szalonna

Ám itt már rögtön meg is állhatunk. Hiszen a mennyiség még rendben van. A drága szocializmusból jól ismerjük a „sztahanovista” kifejezést. Ám a minőségi versenyben nehéz volna meghatározni, ki kapjon több fizetést azért, mert szebben szeli a szalonnát. Nehéz, de nem elképzelhetetlen. Az egészségügy viszont nem vágóhíd.

Ki fogja megmondani és mi alapján azt, hogy doktorescu jól vagy rosszul gyógyít? Az egészség egy olyan összetett fogalom, melyet nem lehet mérőszalaggal mérni. Nem mondhatjuk azt, hogy te, Gheorge tízes vagy, te Ion pedig kettes. És nemcsak az ember egészségi állapota változik egyénenként – ez nyilván közhely –, de a felépülési sebesség, a gyógyszerekre adott szervi reakciók mind-mind eltérőek. Hogyan lehet azt mondani tehát egy orvosnak, hogy te bizony nem gyógyítottál meg annyi embert, mint Kátya, így ebben a hónapban kevesebbet kapsz?

Az persze igaz, hogy keleti szomszédaink egészségi állapota legalább olyan magas színvonalú mint a mienk (értsd: a parlagfűnek hosszabb a születéskor várható élettartama, mint egy Boráros téri lakosé): van honnan feljavulni.

Rémlik mintha látnám…

És mi lesz azokkal, akik kevesebbet fognak keresni? Nyilván mennek majd az Unióba. Meg hozzánk. Még szerencse, hogy nálunk már jótékony homályba borult egy hasonló dolog. Mert ha még rémlik, volt egy kérészéletű próbálkozásunk vizitdíj néven, ami gyakorlatilag hasonló eredményeket produkálhatott. Akinek több volt a páciense, illetve több beteget tudott fogadni, annak több pénz maradt a zsebében.

A román egészségügyi kormányzat annyit azért ellesett tőlünk, hogy a változáshoz semmiféle többletforrást nem biztosít. Azaz az intézmények saját pénzügyi keretüket kell átcsoportosítsák. Ám mi van akkor, ha minden orvos kiválóan teljesít és ötven százalékos fizetésemelésre lenne jogosult? Honnan kalapozná össze a kórház a plusz költséget?

Főleg, hogy a romániai kórházak legalább olyan jól állnak anyagilag, mint a hazaiak, vagyis a költségvetésük nagyobb része már most is a bérre megy. Fejleszteni, gyógyszereket vásárolni, fenntartási költségeket fizetni alig marad valami. (A Szatmár Megyei Kórház költségvetésének 80-85 százaléka megy a bérekre.)

Korrupció képzés

Az értékelés egyik legizgalmasabb része pedig újabb problémákat vet fel. A kritérium rendszer kitalálói szerint negyedévenként egy bizottság értékeli ki a teljesítményeket. Egyenként. Aki előttük 100 százalékos értékelést kap az 50 százalékkal több pénzt tömhet a pénztárcájába, aki 90-et, az 25 százalékkal apríthat többet a tejbe. Ám, aki csak 89 százalékot ér el, az bukja eddigi pénzének felét!

Namármost. Képzeljük el, hogy ez a bizottság milyen hatalommal fog rendelkezni. Ez pedig a korrupciós lehetőségek végtelen univerzumát nyitja meg majd. Nem beszélve arról, hogy a bizottság tagjai amúgy mennyi pénzt kapnának tevékenységükért!

Nem kell tehát aggódni saját egészségügyi kormányzatunk kiválóbbnál kiválóbb ötletei miatt. Vannak nálunk sokkal életrevalóbb országok is. A versenyzés végülis evolúciós alapérték. A győztesek - mint a Lovakat lelövik, ugye? című klasszikus moziban – boldogok lesznek a megszakadástól, a többiek pedig kellemesen elhullnak.