Fantáziátlan Fidesz

2002 óta a kormány elköltött 23 milliárd forintot úgy, hogy semmilyen nyoma, haszna, értelme nem volt. Ezért a témáért sajtótájékoztatót hív össze a Fidesz, pedig a 23 milliárd forint 6 év alatt állami kiadásként nem más, mint aprópénz.

Az MSZP háza táján finoman szólva sincs minden rendben, de legalább tudják, hogy ha nem muszáj, akkor nem kell megszólalni. A Fidesz, ha már kényszerét érzik a megszólalásoknak, lehetne egy kicsit kreatívabb ahelyett, hogy a kommunikációs kiadásokkal foglalkozik már hónapok óta. Őszintén szólva, már egy kicsit fárasztó, hogy nyakkendős hangfalak gombnyomásra mondják ugyanazt a mantrát. Ennek az országnak sok más baja van, amivel foglalkozni kellene.
Igyekszünk néhány tippet adni.

Mezőgazdaság

A mezőgazdaságban tornyosulnak a problémák, egyre világosabb, hogy különböző okokból ugyan, de az állam (kormány) képtelen megvédeni a magyar termelőt a felvásárlói önkénytől. Ennek következtében a gazdálkodók szépen lassan tönkremennek, ugyanis ha nem sikerült gyors eredményt elérni (aktuális most a léalma nyomott áron való felvásárlása), háztartások mehetnek tönkre.

A megoldási lehetőségeken vita van. Egy piacgazdaságban nem lehet a piaci folyamatokba állami kézzel belenyúlni – szól az érv az egyik oldalról, a másik oldalról pedig azzal válaszolnak, hogy a magyar termelő érdeke az első, utána jön a piacgazdaság. Dűlőre kéne jutni a kérdésben, mely politikai természete miatt rá van szorulva a pártok – legalább részleges – egyetértésére. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, hogy tisztességes versenyt garantáló jogszabályok nem elrettentő erejűek, s szintúgy a Gazdasági Versenyhivatal.

Társadalmi problémák

A magyar társadalom az elmúlt évszázadban hatalmas megrázkódtatásokon ment keresztül. A két világháború összes következményével, a népirtásokkal, Trianonnal valamit kezdeni kell. A politikai elit ezeket a kérdéseket tabuként kezeli, ami csak belefolytja a társadalomba az érzéseket, véleményeket és sok esetben az indulatokat. A kezelésre egyelőre sem a szándék, sem képesség nem látszik a döntéshozók részéről.

A gyűlöletbeszéd-törvény körüli viták sem egy konkrét jogszabályról szólnak, s megkockáztatható, hogy még csak nem is elvi (szólásszabadság- és egyéb alapjog-korlátozás) alapokon vitatott, hanem a polémia az átélt traumákban gyökerezik. Mit lehet mondani, s mit nem, kell-e feltétlenül büntetni? A Fidesz igazán állást foglalhatna abban, hogy mi az álláspontja a kérdéssel kapcsolatban. Amíg ez a kérdés nincs megoldva, addig ne csodálkozzon senki, hogy egyesek utcaköveket dobálnak.

Rendszerváltás vesztesei

Már közhely, de továbbra is égetően fontos kérdés a rendszerváltás vesztesei helyzetének kezelése. A mélyszegénység csak a bűnözésnek, a bűnözőknek és az uzsorásoknak kedvez, senki másnak. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szociális kölcsönre vonatkozó ötletéről sem nagyon hallani a politikai diskurzust, annak idején Kondorosi Ferenc és Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke szólalt meg a kérdésben. Szerintem sokan vagyunk kíváncsiak arra, hogy mi a Fidesz véleménye, illetve megoldási javaslata.

Mielőtt bárki is félreérti: a kérdés nem cigánykérdés, hanem a mélyszegénység kérdése. Miért nincs erről szó? Ki a hibás? Gyurcsány? Lehet, sőt, nagy részben bizonyosan ő is, de akkor tessék megindokolni, hogy miért és hol hibázott.

Fogyunk

Egyesek szerint biztos tök mindegy, hogy 5 millióan vagy 15 millióan vagyunk, bár azt hiszem, normális esetben ha valaki ránéz a demográfiai helyzetre, akkor azért elsápad. Fogyunk, ezt tudjuk. A nyugdíjkorhatár emelése csak egy darabig megoldás, de ugye senki nem gondolja komolyan, hogy idővel 85 évesen fogunk embereket nyugdíjba küldeni? Az egyetlen ember a közéletben, aki rendszeresen foglalkozik a kérdéssel Bogár László, viszont írásai meglehetősen visszhangtalanok maradtak. A létbiztonság, s a gazdasági stabilitás egyre erősödő hiánya csak fokozni fogja a munkanélküliséget, a nyugdíjalapba pedig egyre kevesebb pénz kerül.

A kérdéssel kapcsolatban hallani lehetett véleményeket, amelyek szerint támaszkodni lehetne a határon túli magyarságra. Azokra a nemzetrészekre, amelyekkel jelentősen megromlott a viszony 2004. december 5-e óta (ebben a kérdésben lenne értelme a Gyurcsány a hibás matricának). A kapcsolatokat helyre kell állítani, a sebeket be kell gyógyítani. Ebben a kérdésben sem szólal meg a Fidesz (leszámítva az évente egyszer megrendezett bálványosi szabadegyetemet), mint ahogy abban sem, hogy hogyan lehetne a magyarországi munkaerőpiacot úgy feltölteni, hogy a határon túli magyar közösségek is megmaradjanak, s gyarapodjanak.

Van téma

Lehet miről beszélni, hiába van politikai uborkaszezon. Addig, amíg az ország, sőt, a nemzet előtt egyelőre megoldatlan problémák tornyosulnak, addig kár azon pörögni, hogy a kormány mennyit költött önreklámra. Egyébként is huszadrangú dolog, de hónapok óta ezt hallgatva már egyenesen fárasztja az embert. Közben meg az igazán fontos kérdések a háttérben várják a megoldást. Ideje lenne a lényeges kérdésekre terelni a szót, hogy ez a nemzet végre leküzdje a kisebbségi érzését, s magabiztosan elindulhasson a fejlődés útján. Tessék csemegézni a fentiekből.