Hajnali derengés, szivattyúval…
Régi – idestova legalább fél napja érvényes - igazság, hogy nem elegendő felhúzni az órát egy bizonyos időpontra (teszem azt hajnali fél négyre), de fel is kell tudni kelni a csöngésre. Eme alapszabály betartása mellett ugyanis aligha fordulhat elő,Szól a vekker, tévé be. A fenébe. Ezt a figurát kerek egy órája kellett volna megjátszani. Mindegy, tolok egy feketét két kanál sóval, kevés tejjel. Pedig nem is kávézom. Hiába, olimpia van, nekem is kell valami dopping. Fő a csapatszellem! (Különben most mondjam, hogy végérvényesen kiderült, a mai vérprofi, ultrakemény sportvilágban már hátulról sem lehet az első helyet tiszta versenyzéssel megszerezni? Szegény vietnami tornászlegény egykori általános iskolai tanáromat juttatja eszembe, aki makacsul osztogatta a nullás osztályzatokat. Jó taktika volt, mindjárt megtanultuk tisztelni azt a nyomorult karót.)
Egyébként meg mikor következik már az a nap, amikor a komplett női vízilabdacsapat a kézis csajokkal kiegészülve a helyszínen drukkol nekem, kedves szurkolónak? Lehet, nagyobb eséllyel venném fel a harcot az álomkór ellen? Ennek hiányában azonban nemcsak a Cseh Laci legújabb fantomaranyáról, hanem a kora reggeli csönddel vegyes derengésről is lemaradok. (Mire elhúzom a függönyt és a külvilágra terelgetem csipától beragadt tekintetemet, már világos van. Apám meg valami kerti szivattyút eszkábál az udvar kellős közepén, s olyanokat, de olyanokat mond, amiket csak egy negyvenes éveiben járó pókhasú, borostás családfő közöl, ha hajnali öt órakor búvárpumpát kénytelen szerelni…)
Sebaj, nem marad más, kávé kézbe (furcsa, mintha kissé sós lenne ma reggel), aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Most éppen Kína-Magyarország férfi párbajtőrcsörte a legjobb négy közé jutásért. Kellett ez nekem? Még vajaskenyér-kenés közben is hallom, mikor kapjuk a tust… Különben két síkon zajlik a küzdelem ma reggel. Míg Boczekék a házigazdákkal asszóznak, én folyamatos harcot vívok a lapos pillantások ellen. Vajon ki az erősebb, négy kétméteres, fehérruhás legenda párbajtőrrel a kezében, vagy az én virágmintás huzattal felfegyverzett szivacspárnám?
Nem állnak jól a fiúk. Lassan az utolsó három asszó következik, s néhány tus a differencia nem ide. Ki lesz, aki ezt megfordítja? – teszi fel a kérdést a kommentátor. Őszintén szólva fogalmam sincs, de jókor jön a figyelmeztetés, már majdnem elfelejtettem megfordítani az omlettet… Egy rövid kihagyás itt végzetes lehet – szól a következő nagy bölcsesség, ezúttal viszont fájóan találóan. Pedig esküszöm, hogy csak egy fél percre hagytam magára a kétszersültet!
Kikaptunk… Mit tegyek? Próbálok bejutni a fürdőbe, egy utolsó rohamra indulok, de nem, ez nem lehet, naná hogy megint egy hajszállal került elém az öcskös… Apám időközben elkészült a szivattyúval. Elfele menet még utánam szól, miközben olajos-rozsdás mancsát nyújtja felém: „Ez a Cseh Laci szegény csak örök második. Olyan, mint te vagy fiam! Na, szép napot!”
Úgy látszik, nem csak a kertben megy zavartalanul a szívatás.
Az olimpiával kapcsolatos híreket folyamatosan online lehet hallgatni a Pont FM 88.1 Rock & Sport rádión, amit az alábbi címen lehet elérni: http://www.hirextra.hu/banners/pontfm.m3u.