25.17, avagy azok a kapcsolódási pontok

Ha azt mondom, Jazzékiel, sokan néznek csak rám kerek szemekkel. Aztán meghallják Az utolsó lemezlovag kezdő zongoradallamait, majd Fürge első mondatát: „Elnézést kérek, ha valakit megbántottam volna”, és felismerés csillan a szemekben.

Pedig a Jazzékiel nem egyslágeres zenekar. Sőt, a Lemezlovag idején rájuk akasztott hip-hop és jazz keverékét játszó fiatal zenekar címkétől egyenesen lilát hánynak. Aki elmegy egy koncertjükre rögtön megérti (hallja), hogy miért: sokkal színesebb, rockosabb, bluesosabb, reggaesebb az együttes zenéje, mint amit kategóriákban ki lehetne fejezni.

Az eredetileg három dunaújvárosi fiatal alapította bandából már „csak” Hegyi Áron (billentyűs, zeneszerző) és Jakab „Fürge” Péter (énekes, szövegíró) maradt az együttesben. Kiegészítve Miklós Milán basszusgitárossal, - a francia útja miatt időnként igazoltan távol lévő – Köllner Dani gitárossal és Nyírő Áronnal a dobok mögött.

A hol Kabaré hangulatot idéző, hol indulatos (Matek), máskor bluesba hajló (Akasztófa Blues), és néha egészen más terepen kísérletező (Sirató) zenekart nemcsak a slágerük miatt érdemes megnézni és meghallgatni. Azért nagy úr a divat, mi is ezzel a klippel kínálunk ízelítőt a ma este 7-kor kezdődő koncerthez.