Kevés koncert, sok csocsó az első napon

Az ember tervez, a Sziget végez - mondhatnánk, hiszen a fesztivál első napján megint kiderült, hogy mennyire felesleges előre bármilyen programot összeállítani: a végén úgyis teljesen más koncerteken találjuk magunkat.

Csalókán indult idén a Sziget, elkényeztetett minket az első két nap, mikor a koncertek csak a Nagyszínpadon voltak. Így szinte el is felejtettük, hogy milyen az amikor tulajdonképpen érdekelne xy előadó, vagy z zenekar, de képtelenek vagyunk a Sziget másik felére kirándulni.

Pedig a szerdai nap ideális volt a sétáláshoz, felfedezéshez: többnyire „dugómentesek” voltak a Sziget utcái, s bár ár érezhető volt, hogy a porra allergiásoknak nem lesz ez egy fáklyásmenet. Ráadásul estére a kánikula annyit enyhült, hogy még fáztunk is. Talán be kellett volna húzódnunk a nagyszínpados koncertek után valamelyik sátorba megnézni a kiszemelt koncerteket, de ez nem az a nap volt.

Ahogy azt is hiába határoztuk el, hogy az első nap nem a Nagyszínpadot fogjuk bámulni, végül majdnem két teljes koncert erejéig a Sziget közepének rabjai voltunk. Az ír elemekkel dúsított zenéjű Flogging Mollyra tényleg kifejezetten nehéz volt megállni, hogy ne kezdjünk el idiótán ugrálni. (Végül megúszták a szigetlakók) Ezt a lendületet mondjuk Alanis Morissette koncertje derékba törte. Ennek ellenére – bár nem lettem a hölgy rajongója a tegnapi naptól – nem volt rossz a magyar felmenőkkel is büszkélkedő énekesnő koncertje. Az pedig kifejezetten szimpatikus volt, ahogy a legnagyobb slágerét („Ironic”) a ráadásblokkban közönségénekeltetéssel körítve adta elő. Ez önmagában még nem lenne annyira megnyerő, ami bájos volt, ahogy a tényleg világsztárnak számító Alanis meghatódott azon, hogy a közönség tudja a dalt, amelyet a földkerekség nagy része ismer.

A lírai (néhol rockosabb) zenei aláfestés mellett lement a nap, eljött az ideje, hogy a Pont FM 88.1 Csocsósátor felé vegyük az irányt. Önmagában nem volt rossz döntés, csak tudni kell időben abbahagyni a csocsózást. Ha ezt kifejlesztettük, akkor nem eshet meg velünk olyan csúfság, hogy csak hallgatjuk először az Avantasia, majd a Kalapács és a Junkies zenekarok muzsikáját. Ugyanis a Hammerworld színpad koncertjei elég közel vannak ahhoz, hogy belefülelhessünk játék közben is akár. Azért a koncertélményekre vágyóknak nem ezt a megoldást ajánlom.