Iron Maiden koncert

Este nyolc óra körül a Sziget Nagyszínpadának előtere kis túlzással a legendabeli heringes dobozhoz hasonlított, annyi rajongó várta a brit heavy metal egyik legnagyobb klasszikusának fellépését, pedig ekkor még több mint egy óra volt hátra a koncert kezdetéig.

Kilenc óra után néhány perccel a kétoldalt elhelyezett kivetítőkön peregni kezdtek az angliai csata képei és a hangszórókból felcsendült Winston Churchill hangja. Amikor a színpad minden átmenet nélkül fényárba borult, és Bruce Dickinson rákezdett az Aces high című klasszikus számra, repültek a műanyag söröskorsók, és több fanatikus indult meg a színpad irányába. Kérdés, hogyan tudtak előrébb jutni a tömegben.

A zenekar ezután sem hagyta pihenni a rajongókat, mert szinte átmenet nélkül folytatták a nukleáris világégés lehetőségét előrevetítő 2 minutes to midnight című nótával, amely alatt a rajongók nagy része a kettest az úgynevezett "sátánvillával" mutatta be, ahol kezüknek csak a mutató és kisujját tartották előrenyújtva.

A közel kétórás rockparádé alatt a nézők fantasztikus színpadi effektusokban gyönyörködhettek, a Number of the Beast alatt például egy izzó szemű, ködtől övezett ördögfigura gördült be a színpadra, míg a klasszikus Rugme of the Ancient Mariner alatt a háttér egy kísértethajót testesített meg. A Fear of the Dark közben pedig sötétbe borult a színpad.

Többször is feltűnt a metal zene talán legismertebb figurája, Eddie, aki egyrészt a színpadképeken pózolt fáraóként, illetve a XIX. századi brit katonák vörös egyenruhájában a koncert zárásakor, a ráadás számok alatt pedig foszlott gyolcsokba bugyolált óriási múmiaként lebegett be a színpad fölé, valamint a Somewhere in Time borítójáról megismert, legalább négy-öt méter magas futurisztikus figuraként sétált be.

A koncert kezdetén - amelyet még a hangzásbeli hiányosságok sem tudtak elrontani - úgy tűnt, hogy Bruce Dickinson átlag kétszámonként próbál szusszanást engedni társainak azzal, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel kommunikál a közönséggel, ugyanis a basszusgitáros, Steve Harris már a második szám után úgy nézett ki a kivetítő tanúsága szerint, mint aki ruhástól zuhanyzott le.

A West Ham ifjúsági labdarúgó csapatának egykori reménysége 1975 karácsonyán alapította meg az Iron Maident, és például az énekes is ebben a hónapban ünnepelte 50. születésnapját. De nemcsak ő ünnepelt, hanem az a néhány magyar rajongó is, akik a Heaven Can Wait című szám alatt néhány percre felmehettek a színpadra és rajongásuk tárgyai között állhattak.

A kor és forróság ellenére az Iron Maiden fantasztikus közel kétórás koncertet adott, amelyből csak a ráadás körülbelül negyedórát tett ki, és a csapat nevét skandáló nézők csak akkor hitték el, hogy véget ért a fellépést, amikor este 11 előtt kevéssel végleg kialudtak a Nagyszínpad fényei és felvételről megszólalt a Monty Pithon Always Look on the Bright Side of Love című slágere.