Zsidózzunk!

„Ezen az oldalon többnyire olyan kiadványokat olvashat, melyeket 1945-ben betiltottak a szovjet megszállók és magyarországi kommunista kollaboránsaik. Ezen sajtótermékeket közel 50 évig üldözte a diktatúra, íróikat nagyrészt kivégezték, börtönbe zár

"A rendkívüli pusztításnak szerencsére nem minden példány esett áldozatul, így kötelességünknek érezzük ezeknek a munkáknak újraközlését.”

Tényleg mi ez az egész?

Így indít a betiltva.com web oldal, amelynek célja, hogy a világ elé tárja ezeket a műveket, megmentve aggódó magyarok ezreinek lelkét, amelyek-e nagyszerű alkotások miatt fájtak.

Miért lett betiltva?

Általában azért mert egy adott rendszer nem fogadja az azokban leírtakat, és betiltatásukkal, megsemmisítésükkel igyekszik még az egykori létezésüket is eltüntetni a föld színéről.

A vélemény szabadsága

A mindenkori demokráciák alapjait képezi a szólás és a vélemény szabadsága, vagyis, hogy bizonyos keretek között mindenki elmondja a véleményét, megoszthatja azt a hallgatóival. Ezt nemcsak szóban, de írásban is megteheti, ha talál hozzá valakit, aki finanszírozza a közzétételt. A nyolcvanas években ilyen gondolatok járultak hozzá ahhoz, hogy csendben és halkan összedőlt a Kádári szocializmus.

Antiszemitizmus

Azonban sok olyan mű is napvilágot látott, amelyek egy-egy faj vagy nép kiirtásával, esetleg más pusztító erejű témával foglalkoznak. Ezek is a betiltottak listájára kerültek. A mai felnövekvő generációk ideológiai tápanyagai közé is bekerültek olyan munkák – főleg a múlt század első évtizedeiből – amelyek a demokratizmussal szembe menve próbálnak meg hatást gyakorolni emberekre.

Beiltva.com

Szubjektív vélemény-nyilvánítás helyett összegyűjtöttünk a fenti oldalon megjelent művek közül néhányat, amelyek tartalmai magukért beszélnek. A weblapon lehetőség van az írások mellett saját gondolatokat is közzé tenni. Ezek közül is igyekszünk néhányat megosztani olvasóinkkal.

Osgyáni Rónay Károly Dr.: A Tóra és népe

Gondolatok a VIII. fejezetből

„Minden nagy és kis nemzetet érnek létét megrendítő sorscsapások. Olyanok amelyeket megérdemelt, de olyanok is, amelyeket meg nem érdemelt….Ilyen a magyar, a lengyel, görög, stb.
Láttuk, hogy a zsidó nemzet nem volt tartós, államalkotásra képes. Kettészakadt az újra összeforradás komoly kísérlete nélkül, noha arra évszázadok álltak rendelkezésre.
Ellenvetésül azt hozzák fel, hogy abban állandóan túlnyomó hatalom gátolta őket.
Más népek ily esetben fölkerekedtek és minden erejük végső megfeszítésével iparkodtak új hazát teremteni, hogy ott független nemzeti életüket kiélhessék. Erre nyílt volna alkalma az erősen összetartó és jól megszervezett s azonfelül vagyonos zsidóságnak is, ha előbb nem, hát Amerika felfedezésétől kezdve több ízben is.

Mi tartotta ettől vissza a zsidókat? Az bizonyos, hogy egyetlen állam sem akadályozta volna meg őket ebben erőszakkal! Kiélhették volna az új önalkotta Kánaánban nemzeti életüket, megmutathatták volna a világnak, hogy mire képesek.

Ők azonban megmaradtak inkább sok államban szétszórva és folytatták vagyonhajhászó, de sok megaláztatással egybekötött életmódjukat.

Ennek egyik főoka kétségtelenül maga a Tóra volt, amelyek minden betűjéhez a végletekig ragaszkodtak és amelynek összes ígéretei beteljesülését rendületlenül hitték. A Tóra és a Talmud hipnotizáló hatása alól nem bírtak szabadulni. Évezredeken át siratták Jeruzsálemnek és Jahve templomának pusztulását.”
...és a történet folytatódik.

Olvasói reagálás

„Kolb Ákos írta: Hát, igen. A zsidóság jó ideje hadban áll az emberiséggel, nem kell messze menni, itt van például Magyarország. Hol a kommunizmus, hol a liberalizmus álarca mögé bújva munkálkodnak. A bankok túlnyomó többsége, a sajtó túlnyomó többsége (itt kiemelném a televíziót), az ő kezükben van. Történelmünket cenzúrázták, meghamisították. Gyermekeinkbe azt súlykolják bele, hogy mi bűnös nép vagyunk. Csak úgy tudják megszerezni ezt az országot is maguknak, ha teljesen kiírtják a nemzeti öntudatot, és azt ők nagyon jól tudják. A politikusok is mind bábfigurák, a Parlament egy nagy színpaddá változott. Mindent, és mindenkit aki ellenük van, és lerántja róluk az álarcot, ezzel megmutatván valódi énjüket, teljesen ellehetetlenítik.”

Vannak konkrétabb írások is

„Egy ébredő magyar: Miért kell a zsidók hatalmát letörni?

Az ideiglenes Nemzeti kormány 530/1945. M. E. számú rendelete a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az Ideiglenes Nemzetgyűlés által Debrecenben, 1944. évi december hó 22. napján nyert felhatalmazás alapján a Moszkvában, 1945. évi január 20. napján megkötött fegyverszüneti egyezmény 16. pontjának végrehajtásaként a következőket rendeli:

1. §. Meg kell semmisíteni a könyvnyomdák, könykiadóvállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.), tekintet nélkül arra, hogy az a magyar vagy más nyelven jelent meg.
Különösen és kivétel nélkül megsemmisítendők a fasiszta (nemzeti szocialista) politikusok fasiszta szellemű életrajzai, nyilvánosan elmondott beszédei, fasiszta állampolitikát méltató tudományos színezetű művek, a német hadviselést feldicsérő sajtótermékek, a fasiszta politikusoknak ily szellemű művei, a fasiszta pártoknak és kiadóhivataloknak összes politikai jellegű kiadmányai, vagy ilyen vonatkozású szépirodalmi termékei stb.

2. §. Az 1. §-ban megjelölt sajtótermékek kiadása, utánnyomása, forgalombahozatala, terjesztése, külföldről behozatala tilos.
A zsidóságot kritizálni nem szabad! Aki zsidót kritizál, vagy pláne bűneit feltárja, az: zsidó osztályt gyűlölő antiszemita, akit a Népszava, a Világ, a Pesti Napló, a Fidibusz, az Egyenlőség, s a többi különféle nevet viselő, néha nem zsidó köntösben tetszelgő zsidó lapokban a rágalmak hasábjain elégettek. A zsidók tudniillik az osztálygyűlölet ellenségei.

E művecskében párthíveinket részletesen fel fogjuk világosítani, hogy miért kell a zsidóság ellen könyörtelen osztályharcot folytatnunk?

1867-ben kevés zsidó lakott hazánkban. A bolsevizmus kitörésekor már 4.5% zsidónk volt. 1919-ben a közhatalom már egészen zsidókézben volt, mert a tőke, az egész kereskedelem, a hitelélet, a sajtó, a földbirtok nagy része, a törvényhatóságokban s a parlamentben a politikai hatalom nagyobbik fele zsidó volt.

Hogyan történhetett, hogy egy hatvan év előtt letelepedni kezdő csekély népfaj egy 20 milliós államban politikai és gazdasági fölényre tudott jutni, mikor közismert tudott igazság, hogy a zsidó a gyéren jövedelmező produktív ipari és mezőgazdasági munkától irtózik?

A zsidó erkölcs alapszabálya: „cél szentesíti az eszközt”. Vagyont szerezni minden áron. A zsidónak teljesen „wurst”, hogy mivel keresi vagyonát. Ma katholikus egyházi író, holnap bolsevista népbiztos. Ma pöffeszkedő kapitalista, holnap szocialista néptribun.

1919 augusztus havában Magyarország népe, melyet a bolsevista zsidók golyóval és akasztófával irtottak, elemi erővel fordult a zsidóság ellen, hogy azt az angolok által felszabadított Palesztinába tessékelje. A zsidóság azonban altruista érvekkel okolta meg ittmaradását. Érvelése szerint Magyarország kereskedelme tönkremegy, ha a zsidók vagyonostul elhagyják.

Ez a pökhendi népfaj, ez a kitessékelt vendég, elbizakodottságában azzal tetszelgett magának, hogy az őstermelő és gyáros az áruk kicserélése végett nem fog találkozhatni hazánk fogyasztóival, ha zsidó nem fogja őket felfedezni és előkeríteni. A nép azonban tovább tessékelte a zsidóságot, mert ez, amit a zsidóság minálunk kereskedelemnek nevez, fentebbi leírásunk szerint közönséges csalás és rablás s mi csak humanitásból tessékeljük a zsidóságot Palesztinába, mert igazság szerint börtönbe és fegyházakba kellene internálni.