Akiknek vezetéknevük is van

Mindenki Sándora, az ország egyetlen Friderikusza szép csendben dolgozott az ATV-ben egy olyan műsorral, amely sokkal jobb volt annál, mint amennyire a környezetében megbecsülték. A Friderikusz most-ban az aktuális hazai történéseket igyekezett feldolgozni, úgy, ahogy ő látta. A stúdió díszlete, a műsorvezető öltözéke erősen emlékeztetett egy nagy példaképre, aki Amerikában a nadrágtartójáról, a szemüvegéről és egyenes, célratörő kérdéseiről vált híressé. Fridi a magyar Larry Kingként nálam abszolút nyerő volt. A magyarországi tévés újságírók közül az egyetlen, aki szívét-lelkét beleadva dolgozik a nap 24 órájában. Az általa készített beszélgetések éppen ezért magasan verik az összes többi hazai kollégáét. Nemcsak külsőségekben, de a tartalmi mondanivalók feltálalásában is igyekszik a világhíressé vált amerikai kollégát követni. Nemcsak a témaválasztásra ügyel, hanem arra is, hogy azt hogyan dolgozza fel. Bár műsora teljesen közszolgálati, én mégis inkább egy országos kereskedelmi adón tudnám elképzelni, esti főműsoridőben, hetente öt alkalommal. A kellő marketinggel és megbecsüléssel ellehetne indítani az első olyan magyar gyártású kereskedelmi műsort, amely pénzt is hoz, és értéket is termel. De azt hiszem erre még egy kicsit várnunk kell.

A másik Sándor

Működik egy műsor kereskedelmileg is, amely ugyan talkshow-ként van anyakönyvezve, ám akkor a legjobb, amikor a névadó éppen nem beszél senkivel. Az Esti showder Fábry Sándorral az eddigiektől eltérően nem a vendégeknek vagy a témaválasztásnak, hanem csak és kizárólag a műsorvezető személyének köszönheti népszerűségét. Műsora természetesen szintén külföldi ötlet alapján készült el. Ez a díszletekre, a „koreográfiára”, a licencre vonatkozik. Az inkább Sanyi, mint Sándor nevezetű, állandó szómenéssel küszködő média fenegyerek műsorának első fele az igazán érdekes, amikor egyedül tündökölhet.

Szerintem, ha Fábry végig csak saját magával társalogna sokszor izgalmasabb műsorok készülnének, mint jelenleg. Annyira összetett személyiség, hogy néha a producerrel együtt sem sikerül lenyomnia az agymenését. Szóval ez a rész jó, néha baromira. Viszont, amikor elérkezünk a második részhez, vagyis a tényleges beszélgetésekhez Fábry sokszor összeesik. Minden gondolata az arcára van írva, sőt ha nagyon nincs ínyére a vendég, az érzéseit igyekszik udvariasan a beszélgetőtárs arcába vágni. Szerintem ő egyáltalán nem arra való, hogy a producer által kitalált és megszervezett vendégekkel, előre felírt kérdések alapján társalogjon. Hagyni kéne neki nemcsak szabad műsoridőt, de szabad gondolatáramlást is.

Alföldy

Az egyik legnagyobb kedvencem a témában kizárólag múlt időben említendő Alföldy című műsor. A mai harmincasok legzseniálisabb polihisztora több mint egy éven keresztül rendezett hetente egyszer baráti összejövetelt ismerőseinek, és a tévénézőknek. Péntek esténként összejönnek hatan plussz a Robi és beszélgetnek egy csomó mindenről. Legtöbbször művészetről, kultúráról vagy olyasmiről, ami őket érdekli. Aztán a témához kapcsolódva minden adásban két vendéget is fogadnak, akik szokatlan őszinteséggel válaszolnak a feltett kérdésekre. Alföldy, színházi rutinját is felhasználva, néha szinte élveboncolást tart, de mindezt hatalmas nagy tisztelettel körítve. Tiszteli a barátait, a vendégeit, de még a tévénézőket is. Alkalomról-alkalomra igyekszik valami újat, valami szokatlant kitalálni. Ügyel arra is, hogy bár a művészet terén kalandoznak, mégse váljanak az adások rétegműsorrá. Ha a Heti hetes-ben így tudnának beszélgetni, igazán nagy csodákkal találkozhatnánk.

Állatlan és társai

Ha már eszembe jutott a konkurenciánál tomboló művészek hada, érdemes róluk is szólni. Az ötlet szintén nem magyar, a megvalósítás annál inkább. Az állatlan műsorvezetővel, és lényegében hat állandó vendéggel dolgozó műsor mára szemmel láthatóan kifulladt. Már az előző évad kezdetén is érezhető volt a fulladozás, de a nyári zárásra – számomra - egyértelművé vált a helyzet. A politikailag jól beazonosítható öntudattal bíró szereplőgárda, az előző kormányváltás óta nem találja a helyét. Addig volt kiket szapulniuk, de azután... Az ellenzéket szapulni hülyeség, a kormányt meg ostobaság, hiszen előtte évekig őket védték. Szóval haladnak a teljes meghasonulás felé.

De nem csak ezért küszködnek. Egy politikai témájú műsorban folyamatosan – heteken, hónapokon, éveken keresztül – nem lehet úgy brillírozni, hogy az ember nem fordít elegendő időt a felkészülésre. Az pedig kevés, hogy egy nappal előtte elolvassák a kiküldött híreket, és két adás között is olvassák a lapokat, nézik a híradókat. Ráadásul nem is várom a kedvenc színészemtől, hogy politikai szövegeket soroljon, és komoly arccal szidalmazza a neki nem szimpatikus közéleti szereplőket. Igazából nem is nagyon érdekel a véleménye. Viszont "szétverem" a színházat, ha egy igen ütős darabban látom szerepelni.

A műsor másik problémája, hogy nagyon hamar betokosodott a vendégkör, és nem maradtak meg az első évad rendszerénél, amikor folyamatosan változtak a meghívottak, csak a moderátor volt állandó. Nem tudom mi lesz a további sorsa, de biztos, hogy sajnálni fogom, ha egy jó műsor, rossz koncepció miatt el fog bukni.

Amikor a Nap felkel

Vannak a műfajnak speciális változatai is, amelyek lényege a beszélgetés, de mellőzik a show elemeket. Egyik legnépszerűbb példája nálunk Napkelte néven közismert. A több mint 18 éves múltra visszatekintő műsorfolyam mára elsősorban a presztízse miatt vált népszerűvé. A kezdeti profi riporter gárda mostanra többszörösen kicserélődött, és kevés kivétellel inkább politikai újságírók, mint hozzáértő tévériporterek ülnek a kérdező székében.

Ők főleg az írott sajtóban szereztek maguknak hírnevet, amelyet itt igyekeznek tovább fényesíteni. A mai politikai elitnek lételeme, hogy rendszeres időközönként felbukkanjanak a műsorban, mivel az országban ez az egyetlen olyan tévéműsor, amely a már a reggeli órában is érdekli a nézőket. A műsor nem is a külsőségekre, hanem a tartalmi mondanivalóra összpontosít. A tudás részleges hiánya miatt viszont több esetben is előfordult, hogy az aktuális kérdező ember fontos témákon siklik át.

Szerintem szükség lenne egy konkurens politikai vitaműsorra, mivel így ezt a csapatot is sikerülne jobb munkára ösztönözni. A hosszantartó uralkodó pozíció kényelmessé tette a szerkesztői gárdát, és keveset törődnek a műsor folyamatos szakmai megújításával. Pedig nem ártana…