Magyarázat a kettőskisbolygó-rendszerek kialakulására
Egy francia-amerikai kutatócsoport magyarázatot talált arra, hogy a kisbolygók népes családjának 15 százalékát kitevő kettős aszteroidák miként alakulhattak ki. A felfedezésről a csillagászok a Nature című brit szaklap legújabb számában számolnak be.
A kisbolygók legtöbbje a Mars és a Jupiter közötti kozmikus térben kering a Nap körül, de jónéhányan közülük úgynevezett földsúrolók, vagyis pályájuk keresztezi bolygónk pályáját, így akár veszélyesek is lehetnek számunkra.
A bináris- vagy kettőskisbolygó-rendszerek esetében tulajdonképpen arról van szó, hogy egy adott aszteroida körül egy másik, de nála jóval kisebb égitest kering, vagyis egyfajta bolygó-hold kettőst alkotnak.
A mostani tanulmány szerint ennek a jelenségnek az oka a Nap termikus hatása. A forró égitestből kiáramló hő hatására ugyanis egyes kisbolygók tengely körüli pörgése felgyorsul. Ennek következtében az égitest sarkvidékeiről jelentős anyagmennyiség áramlik a kisbolygó egyenlítői vidéke felé, és az ott felhalmozódott anyag az egyenlítői térségekben tapasztalt gravitációcsökkenés hatása következtében kilökődik a világűrbe, de nem tud megszabadulni teljesen a kisbolygó tömegvonzásától, hanem az anyagdarabok szép lassan az aszteroida körül keringve összecsomósodnak, majd végül önálló égitestté, azaz holddá állnak össze.
Ilyen jelenséget már lefényképezett ember alkotta szerkezet. A Galileo amerikai űrszonda kilencvenes években úti célja, a Jupiter térsége felé tartva 2400 kilométeres távolságban elhaladt az Ida nevű kisbolygó mellett.
Az aszteroidáról készített felvételek páratlan érdekességgel szolgáltak: a képek tanúsága szerint ugyanis az 58 kilométeres átmérőjű Idának van egy piciny holdacskája, a másfél kilométer kiterjedésű Dactyl. A csillagászok megállapították: a minihold minibolygólyától minitávolságra, azaz 90 kilométerre kering. (Összehasonlításul: a Föld-Hold átlagos távolsága 383 ezer kilométer.)
Forrás: MTI