30 éve halt meg

1896. április 16-án született Budapesten. Nagyszülei parasztemberek voltak, postás édesapja és varrónő édesanyja már a Csikágóként emlegetett városrészben lakott, ő is itt nőtt fel János öccsével, aki később szintén a színészi hivatást választotta.

Szülei inasnak akarták adni, ő azonban beügyeskedte magát Rákosi Szidi színésziskolájába. Néhány hónap után, 1915 tavaszán az olasz frontra, ott pedig szinte azonnal fogságba került.

Négy, fogolytáborban töltött év után betegen, reumával és maláriával küszködve került haza. 1920-ban szerződtette a Magyar Színház, 1922-ben lett a Renaissance Színház tagja, 1926-tól a Vígszínházban játszott, főként epizódszerepeket.

1935-ben szerződtette a Nemzeti Színház, s élete végéig az ország első társulatához tartozott, később örökös tag lett. Volt olyan évad, hogy 260-szor lépett fel, komoly tónusú és tragikum felé hajló jellemszerepekben is művészi teljesítményt nyújtott.

(Az epizódszerepeket nem bánta, ahogy mondta: "Valami csibészes dolog munkált bennem, hogy megmutassam, ha három mondatom volt is, vegyék észre, hogy azt Makláry Zoltán mondta.") Első hosszabb szerepét 1945 után kapta, Tiborc volt a Bánk bánban, majd felejthetetlen alakítást nyújtott Ványa bácsiként.

1923-ban állt először felvevőgép elé, legtöbbször a negyvenes években foglalkoztatták epizódszereplőként, 1943-ban például mintegy háromhetente forgatott. A háború után is sokat szerepelt (A tanítónő, Talpalatnyi föld, Kis Katalin házassága, Rákóczi hadnagya). Élete nagy alakítása volt Bem apó a Feltámadott a tenger című történelmi filmben és az öreg kintornás koldus az Angyalok földjében.

1951-ben Érdemes művész, 1955-ben Kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1954-ben vehette át, 1963-ban a nyolcadik kerület országgyűlési képviselője lett.

A hatvanas évek közepén váratlanul nyugdíjba vonult. Döntését nem indokolta, de a szóbeszéd szerint az ok a Major Tamással állandósult konfliktussorozat lehetett. Amikor az utolsó előadáson lement a függöny, Makláry a színpadról lelépve azt mormogta: "elég volt".

Öltözője felé tartva lépésenként levetett magáról egy-egy ruhadarabot, s mire kinyitotta az ajtót, teljesen meztelen volt. Többé nem lépett színpadra, elvonult balatonfüredi házába, kerülte a színházat, a pályatársakat, interjút nem adott.

Több mint tíz év elteltével Gobbi Hildának sikerült rávennie, hogy játssza el az öreg utcaseprőt Dömölky János Amerikai cigaretta című tévéfilmjében. Pályájának csúcsa, művészetének összefoglalása volt ez a borostás, alkoholgőzös, vén "Kolléga", egyben életművének lezárása is. A bemutató után néhány hónappal, 1978. július 12-én halt meg Budapesten.