A 44 éves Quiroz, aki e művével bejutott a latin-amerikai Planeta-Casamerica 2008 prózaíró versenyének döntőjébe, egy olyan fiatalemberről ír könyvében, aki tíz évi szolgálat után hagyja ott az Opus Deit. Az író személyes élményeit írta meg, mert ő maga is tagja volt a szervezetnek.
"A Vatikánban félelmetes hatalma van az Opus Deinek" - mondta Quiroz egy mexikói lapnak adott interjúban. Úgy tudja, hogy annak idején a szervezet segített megoldani a Vatikánhoz közel álló Ambrosiano Bank nemzetközi politikai botrányt is kiváltó csődjét.

Az író szerint feleleveníti, hogy az alapító 1946-ban áttette az Opus Dei főhadiszállását Madridból Rómába, és ezt követően Josémaria Escrivá de Balaguer tanácsadója lett XII. Pius pápának. Az egyházfő a neki tett szívességek nyomán tiszteletbeli prelátusnak nevezte ki, ami azt jelentette, hogy innentől kezdve az Opus Dei tagjai nem püspöküknek, hanem saját felettesüknek tartoztak engedelmességgel.

Quiroz szerint egyelőre nem valószínű, hogy egy Opus Dei-tagból pápa legyen, de ez a célja a szervezetnek, vatikáni befolyását pedig annak megakadályozására próbálja felhasználni, hogy a római katolikus egyház egy kicsit haladjon a korral.

A szerző 16 évesen lépett be, elmondása szerint "naivságból" az Opus Deibe, egy évig volt annak tagja. Életének ebből az időszakából arra emlékszik, hogy kényszerítették: "örökre" mondjon le a nőkről, hogy sanyargatta testét "a világ bűneiért" egy cilicium-övvel, amelyet naponta két óra hosszat kellett a lábszárán viselnie, hogy minden szombaton megkorbácsolta magát és állandóan imádkoznia kellett.

"Az Opus Dei nagyon kidolgozott mechanizmus alapján működik, az agymosást pedig az oktatáson és a tömegkommunikáción keresztül végzi" - állította az író, aki elmesélte, hogy futballtornákkal, sörözéssel, ifjúsági összejövetelekkel, spirituális előadásokkal csábították a fiatalokat, egészen addig, amíg azt érezték, hogy "kiválasztottak". Ekkor aztán elidegenítették a családjától. Akkor úgy döntött, hogy titokban tartja mindazt, ami történt. Szülei nem is tudtak mindeddig semmit.

"Elzárnak annak minden lehetőségétől, hogy megismerd a világot, kivéve attól, amit ők akarnak adni neked" - mondta, és emlékezett arra, hogy az iskolában tilos volt olvasni Gabriel García Márquez Száz év magányát.

Quiroz azért hagyta ott a szervezetet, mert kétségei támadtak, és miután egy ideig fenyegették, végül azért hagyták elmenni, mert úgy látták: "rossz példát mutat" társainak. Neki azonban különböző terápiákra és pszichoanalízisre volt szüksége ahhoz, hogy visszailleszkedjen a társadalomba.