Új, sőt Magyarország

Aczél elvtársnak jelentem, hogy a Nyomda elkészült az Ötéves Terv méltatásáról szóló kiadványok nyomtatásával, így a postai dolgozók holnap reggel szívükben örömmel és büszkésséggel telve juttathatják el azt a dolgozó munkások millióihoz.

A hetvenes években akár így is hangozhatott egy osztályvezetői jelentés, miszerint kész a leltár, lehet népszerűsíteni. Ehelyett a napokban a kormányszóvivő bejelentette, hogy az Új Magyarország kiadvány június végéig eljut minden háztartásba. A posta terjeszti, és összes költsége 136 millió forint, kiemelte, hogy nem propaganda célú, hanem tájékoztató jellegű.

Az Aczél elvtársi hasonlatot a kiadvány első oldalán olvasható sor miatt citáltam ide. Ez áll a bal felső sarokban: „Tájékoztató a megújuló Magyarországért”. Nem a megújuló Magyarországról, hanem érte. Vagyis nem arról számolnak be az alcím szerint, hogy hova, mi, mennyi, miért került, hanem ennek a kiadványnak a segítségével, vagy a hatására újul meg az ország. Ez kérem propaganda, csak most reklámnak hívjuk. Régen egész apparátusa volt ennek, az Agitációs és Propaganda Bizottság „személyében”. Most a demokráciában persze PR-nak hívjuk, de az erőszakot leszámítva nincs messze az alma a fájától. Azt pedig régóta tudjuk, hogy míg a hirdetések árát az eladó fizeti, addig a reklámét a vevő, jelen esetben az állampolgár. Ezért is érdekes a címlap alján olvasható „Ingyenes Kiadvány” felirat. Feketehumornak is beillene, kiegészítve a hátlap szövegével: „Köszönjük a tisztességesen adózók nevében”.

Keresetek

Konkrét közgazdasági fejtegetésekbe nem bocsátkoznánk, de egy-két észrevételt szeretnénk megosztani az olvasóval.

A brosúra szerint a dolgozók nettó keresete 90%-kal nőtt 2001 óta, és ha ebből levesszük a 45%-os inflációt még akkor is „csaknem harmadával” érnek többet a bérek, mint a 2001-es esztendőben. Statisztikailag ez igaz, de a hétköznapi életre vonatkoztatva aligha, ha figyelembe vesszük az energiahordozók árának meglehetős növekedését és az ebből generálódó élelmiszerár növekedést, hogy csak egy példát hozzak. Például a gáz ára az említett 2001-es év óta több tíz százalékkal nőtt. Ez kihatott a gázerőművek által előállított más energiatípusokra is.

Jóllehet a gázártámogatási rendszert próbált a kormány gatyába rázni, de a 150 milliárdos keret 82milliárdra való csökkentése értelemszerűen kevesebb számú és alacsonyabb összegű támogatásra nyújt lehetőséget. A fogyasztói kosár indexe alapján a lakosság kevesebbet költ élelmiszerre, ruházkodásra, többet költ lakásfenntartásra, közlekedésre, egészségügyre. Tehát az árak változásai átszabták a fogyasztói kosár tartalmát.

Nyugdíjasok

A nyugdíjasok helyzete sem olyan vegytisztán egyértelmű, mint ahogy azt a kiadvány állítja.
A következő olvasható mindjárt a negyedik oldalon: „40%-kal magasabb a nyugdíjak vásárlóértéke, mint 2001-ben volt. Attól függ, honnan nézzük. A statisztika szempontjából nézve a számok tényleg alátámasztják ezt a kijelentést. 2001-ben a nyugdíjak átlagos összege 38374 forint volt, 2008-ban pedig 82000 forint. Ebben benne van a tizenharmadik havi nyugdíj is, ami azelőtt nem volt. A reálértéket nézve, akkor tényleg 40%körüli a növekedés. Amennyiben sót veszünk belőle, vagy plazmatévét, akkor helytálló a dolog, minden rendben is van. Ellenben kevés nyugdíjas fűt sóval és eszik plazmatévét. A nyugdíjasok esetében másféle inflációval kell ugyanis számolnunk, mivel a nyugdíjasok és az alacsony jövedelemmel rendelkezők inkább élelmiszerre, gázra, vízre, villanyra, vagyis olyan jellegű kiadásaik vannak, melyek helyzetéről fentebb már tárgyaltunk.

Egyetemistákról

A következő a család fiataljainak helyzetét veszi górcső alá. A Start-kártya programban résztvevő pályakezdők helyzetét mutatja be. A startkártyások járulékkedvezménnyel juthatnak munkához, 2007-ben a számuk 27000. A program sikeressége magáért beszél a kezdeti 5398-as létszám, megsokszorozódott. Igen ám, de mi van a nem startkártyásokkal. 2001-ben a regisztrált álláskeresők közül 24000 volt pályakezdő, míg 2007-ben ez a szám 40000 fölé emelkedett, tehát csaknem fele annyi pályakezdő van kártya nélkül, mint kártyával.

Egészségügy

Az egészségünkről szóló fejezetbe belekerült, hogy sikerült pozitív mérleggel zárnia az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak. Plusz 1,7%-os volt a bevételi-kiadási mérleg, az államnak nem kellett kompenzálnia közpénzből. A gyógyszerárakról és az egészségügyi folyamatban lévő fejlesztésekről a következő évben lehet majd igazán pontos összehasonlító adatokat közölni, így erre a fejezetre most nem térünk ki nagyobb részletességgel.

A „Minőségi Egészségügy” című fejezetből kimaradt, hogy hány kórházat zártak be Magyarországon az elmúlt egy, másfél évben. Kimaradt továbbá, hogy az egészségügyi dolgozók száma rohamosan csökken az alacsony bérezés miatt, nagy a szakmából elvándorló, vagy a képesítés megszerzése után külföldre távozók száma. Az ápolói szakma elöregedett, utánpótlás gyakorlatilag nincs, a pályaválasztók más szakmában gondolkodnak. A”betegek kiszolgáltatottsága” frázis értelmezhetetlen, ugyanis egy beteg ember mindig kiszolgáltatott helyzetű.

Oktatás

A „Tanár Úr, kérem!” fejezet alcíme akár Karinthy hasonló című könyvének egyik története is lehetne: „Magyarázom a Bizonyítványom”. Érdemi változásokról, vagy még inkább változtatásokról nem tud beszámolni a kiadvány. A tandíjat a nép leszavazta, a veretes magyar oktatás módszeres szétzilálásán kívül pedig nem sok minden történt ebben az ágazatban.

Aprók

A papírköteg végére maradt az egyedüli vívmány. 152 emberrel kevesebb halt meg az utakon, mert szigorították az alkoholfogyasztásra, gyorshajtásra, egyéb kihágásokra vonatkozó szabályzatokat. Ez tényleges érdem, folytatni kellene, sőt, ha lehet még szigorítani is annak érdekében, hogy a halálos balesetek számát a lehető legalacsonyabbra lehessen csökkenteni.

Tegyük fel, hogy valaki a világ másik feléről idejön, kér egy fordítást ebből a tájékoztatóból, majd véleményt alakít. Az fog kisülni belőle, hogy itt pasztellszínű házakban, nagyon jól élő emberek kicsattanó egészségnek örvendve járnak iskolába, dolgozni, autópályák végelnyúló során mennek szántani, vetni, aratni, és méz csöpög az égből. Hiba lenne ezt elhitetni a messziről jött idegennel, és lehetetlen az itt lakókkal.